Formação@hu

Tömegből tanítvánnyá: öt imapont a boldogságmondásokkal

comshalom

José Ricardo Bezerra és Felipe Bezerra

Mindenszentek ünnepe, A év (Mt 5,1-12a)

Idén november 1. vasárnapra esett, és az Egyház Mindenszentek ünnepét a boldogságmondások evangéliumával (Mt 5,1-12a) ünnepli. Isten Igéje olyan gazdag, hogy valahányszor közeledünk hozzá, új pontokat találunk az imádsághoz. Ebből az evangéliumból öt pontot választottunk az Ön elmélkedéséhez és imájához, anélkül, hogy ki akarnánk meríteni, és Ön más pontokat is választhat, amelyeket a Szentlélek megmutat.

Mint mindig, ezt az öt pontot a podcastban is megosztottuk: https://www.youtube.com/watch?v=CBVeAuw9CHM (a saját nyelvén elérhető feliratokkal).

És figyelem, újdonságunk van: közösen elkészítettünk egy elmélkedéskönyvet adventre és karácsonyra, minden napra egy Lectio Divinával. Portugálul már elérhető, és fokozatosan azokon a további nyelveken is megjelenik, amelyekre a podcastot lefordítják. Link: https://clubedeautores.com.br/livro/felizes-os-que-ouvem-a-palavra-de-deus.

1. A sokaság és a tanítványok

„Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, leült, és tanítványai odamentek hozzá” (Mt 5,1).

Máté evangéliumának legelején már sokaság követi Jézust. Elég megnézni az előző verset: miután Ő prédikálni kezdett, „nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról” (Mt 4,25). Az 5. fejezetben az evangélista ismét színre lépteti a sokaságot, és csak azután jelennek meg a tanítványok, akik odamennek hozzá.

Ez az első pont: különbség van aközött, hogy valaki sokaság vagy tanítvány. A sokaság távolról van jelen. Azért megy, mert sokan vannak, hallgat, talán jónak találja, és tovább kérdezgeti magát. A tanítvány közelebb lép, leül a Mester lábához (vö. Lk 10,39), figyelmesen meg akarja hallgatni Őt, hogy kövesse útmutatását és tanítását. Isten név szerint ismer minket, egyenként (vö. Iz 43,1; Jn 10,3), így senki sem puszta szám előtte. A távolság ebben az esetben a miénk.

Érdemes megjegyezni, hogy a beszéd a tanítványoknak szól, de a sokaság is hallja, és csodálkozik rajta (vö. Mt 7,28-29). Ezért a kérdés meghívás: továbbra is távolról maradok, vagy közelebb lépek, hogy figyelmesen hallgassam Jézust? Ha ott vagyok, amikor sokan vannak, és nem vagyok ott, amikor senki sincs, akkor még sokaság vagyok. A tanítvány akkor is figyel, amikor csak Ő beszél.

2. Jézus tanítása

„Tanítványai odamentek hozzá, és ő tanítani kezdte őket” (Mt 5,1-2).

Különbség van a kérügma és a katekézis között. A kérügma az első hirdetés: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa” (Mt 4,17), az Atya szeretetének örömhíre. A katekézis az a tanítás, amely elmélyít és irányt mutat annak, aki már elhatározta, hogy követi Jézust (vö. KEK 4-5). Itt, Máté 5., 6. és 7. fejezetében tanítás áll előttünk, a tanítványoknak szóló útmutatás. Lukács egy jóval rövidebb beszédet közöl, a síksági beszédet (Lk 6,17-49), míg Máté a nagy Hegyi beszéd megszerkesztését választja.

Ebben a beszédben Jézus az új Mózesként mutatkozik be, aki a Törvényt teljességre viszi: „Hallottátok, hogy megmondatott… Én pedig azt mondom nektek…” (vö. Mt 5,17-48). Az írástudókhoz és a farizeusokhoz szól, akiknek igazságosságát túl kell szárnyalni (vö. Mt 5,20), a 6. fejezetben az Isten előtti életmódról beszél, a 7. fejezetben pedig a tanítás mindenkire kiterjed. Dom Estêvão Bettencourt e fejezetek magyarázatában megjegyzi, hogy a boldogságmondások akár a beszéd végén is állhatnának, annak befejezéseként: a tanítvány portréjaként, amely mindenekelőtt maga Jézus portréja (vö. KEK 1717). Bejárati kapuként is jól működnek.

A beszéd zárása bezárja a kört podcastunk jelmondatával: aki hallgatja Jézus szavait és követi őket, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát sziklára építette (vö. Mt 7,24-27; Lk 11,28). Amikor elmélkedünk Jézus tanításán, megkérdezhetjük magunktól: tanítványként állok-e, aki követni akarja a Mestert, bárhová is megy?

3. Éhség és szomjúság az igazságosság után

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítést nyernek” (Mt 5,6).

Mindannyian szomjazzuk az igazságosságot, és ez a fogalom velünk született. Mondjuk egy kisgyereknek, hogy mától kezdve nem nyithatja ki többé az ablakot, és minden alkalomért, amikor korábban kinyitotta, megverik: az azonnali reakció az lesz, hogy „ez nem igazság!”. Itt a földön nem találjuk meg az igazi igazságosságot, hiszen annyi igazságtalanság van a világban, és mégis van bennünk egy igazságszomj, amely túlmegy e világ igazságosságán. Ez annak a jele, hogy létezik igazi igazságosság, és hogy Isten, aki igazságos, megadja azt. A barlangi halaknak nincs szemük, mert ahol nincs fény, a szem semmire sem jó. Ha az igazi igazságosság nem létezne, nem éreznénk hiányát. Az éhség is jele annak, hogy az étel létezik. Az ígéret, hogy megelégedünk, magától az Úrtól származik (vö. KEK 1716 és 1718).

Isten Igéjében az igazságosságnak sok köze van a szentséghez: Józsefet „igaz embernek” nevezik (Mt 1,19), és ezért szent ember is volt. Az első éhség és szomjúság az igazságosság után, amelyet éreznünk kell, a szentség utáni, mert egyedül Isten szent, és hív minket, hogy mi is azok legyünk: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok” (Lev 19,2; 1Pt 1,15-16). Ennek az éhségnek két arca van, a „már” és a „még nem”. Teljesen a mennyben leszünk jóllakva, de már most Isten gyermekei vagyunk, ahogy Szent János mondja a mai második olvasmányban: „még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik leszünk” (1Jn 3,2).

Egy fontos megjegyzés: a szentség és a bűntelenség különböző dolgok. Senkinek sem kell megvárnia, hogy abbahagyja a bűnt, hogy elkezdjen szentté lenni. A bűn elleni küzdelem folytatódik (vö. Zsid 12,4), és mindannyian vétkezünk (vö. 1Jn 1,8). Ez nem teszi közömbössé a szándékos bűnt, amely sérti a szeretetet és eltávolít Istentől, ezért a szentség az állandó megtérés útja. A szentség hőmérője a szeretet, az Isten és a felebarát iránti szeretet, ahogy múlt vasárnap elmélkedtünk róla (vö. KEK 826). Nem használ, ha mindent tudunk a fejünkben, de semmit sem teszünk: az Úr az irgalmasság cselekedeteiről fog kérdezni minket (vö. Mt 25,31-46). És mivel mi is bűnösök vagyunk, érdemes türelmet tanulnunk önmagunkkal, még inkább másokkal. Minél inkább megtanuljuk, hogy Isten megbocsát nekünk, annál inkább meg kell tanulnunk megbocsátani, mert „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek” (Mt 7,2). Ha a mérlegünk nem jár jól, vigyázzunk vele.

Szentnek lenni, ahogy Isten szent, magában foglalja az Atya követését, aki „napját felkelti gonoszokra és jókra, esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,45): „Legyetek irgalmasok, ahogyan a ti mennyei Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Ha ti, „bár gonoszak vagytok, tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek” (Mt 7,11), megkérdezhetjük magunktól, tanuljuk-e Tőle, hogy jót adjunk még annak is, aki nem kíván nekünk jót. Isten igazságossága nem áll szemben az Ő irgalmával (vö. Zsolt 85,11): „Irgalmas és kegyelmes az Úr, lassú a haragra és nagy a szeretetben” (Zsolt 103,8).

Egy utolsó szempont, zárójelben. Az igazságosság erénye abban áll, hogy mindenkinek megadjuk, ami jár neki (vö. KEK 1807). Isten előtt ez az igazságosság a vallás erénye: Istennek jár a mindenek felett való szeretet, amelyről múlt héten elmélkedtünk, és jár neki az is, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré”, amelyről az előző vasárnap volt szó, mert Istennek mindent köszönhetünk, egész életünket. Soha nem fogjuk teljesen megfizetni, amivel neki tartozunk. Ezért Aquinói Szent Tamás a vallást az igazságossághoz kapcsolódó erénynek tekinti, anélkül, hogy teljesen azonosítaná vele (vö. Summa Theologiae II-II, q. 81, a. 1).

4. A tiszta szívűek

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” (Mt 5,8).

Szent Ágoston a boldogságmondásokat egy emelkedő lépcsőfokainak látja, amely a lelki szegények alázatával kezdődik, és az Isten színelátásához vezet. A tisztaságnak két oldala van. Van a törvényi vagy rituális tisztaság, a farizeusoké, akik étkezés előtt megtisztították a kezüket, és amely ellen Jézus felemelte szavát (vö. Mk 7,1-23). És van az erkölcsi tisztaság, a szívé: „a szívből erednek a gonosz gondolatok” (Mt 15,19), és Isten ott akar működni. A mai zsoltár így írja le: „Akinek ártatlan a keze és tiszta a szíve” (Zsolt 24,4).

A tiszta szívűek azok is, akik nem ítélkeznek, akiknek gyermeki a szívük (vö. Mt 18,3). „Ne ítélkezzetek, hogy ti se kerüljetek ítélet alá” (Mt 7,1). Jézus azért jött, hogy megmentse a világot, és Ő maga mondja, hogy nem azért jött, hogy elítélje (vö. Jn 3,17), és az asszonynak ezt mondta: „Én sem ítéllek el téged” (Jn 8,11). Ez nem szünteti meg az igazságosságot: Isten mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (vö. Mt 16,27). Ránk az tartozik, hogy gondot viseljünk a tiszta szívre, és az ítéletet Istenre hagyjuk.

Ez az Istenlátás már most elkezdődik, bár még nem teljességében. A Katekizmus azt tanítja, hogy a szív tisztasága az Isten meglátásának feltétele (vö. KEK 2518-2519), a mai második olvasmány pedig összeköti a kettőt: „mindaz, aki ebben a reményben él iránta, megtisztítja magát, ahogyan Ő is tiszta” (1Jn 3,3). A lelki hagyomány összekapcsolja a tisztaságot, az imát és a szemlélődést: minél többet imádkozunk, annál tisztább lesz a tekintet, és minél tisztább a tekintet, annál inkább látjuk Istent az emberekben és a dolgokban. Az Oltáriszentség imádása nevel a szemet Isten dolgainak szépségére és a lényegesre. Az Úr dicsőségét szemlélve „átalakulunk ugyanazon képmássá” (2Kor 3,18).

5. A Jézusért üldözöttek és a mennyei jutalom öröme

„Boldogok vagytok, ha gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva mindenféle gonoszat mondanak rátok énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a jutalmatok a mennyben” (Mt 5,11-12).

Senki sem szereti, ha rágalmazzák, üldözik vagy gyalázzák, de ez a Jézus követésének következménye (vö. Jn 15,20; 2Tim 3,12). És ma is folytatódik: sok helyen ma is üldözik a keresztényeket a hitük miatt. Az Egyház a Szenvedőkért (Aid to the Church in Need) és az Open Doors évente felméréseket készít azokról az országokról, ahol ez a legsúlyosabb, köztük Nigériáról, Kínáról és Észak-Koreáról. Nyugaton élve gyakran azt hisszük, hogy a mi környezetünk az egész bolygó valósága. Sok országban a keresztény lét az életbe kerülhet, és az üldözők ritkán kérdezik meg, melyik felekezethez tartozik az áldozat. Ezt akarta elismerni Ferenc pápa, amikor 2023-ban bejelentette, hogy a Római Martirológiumba felveszik a 2015-ben Líbiában megölt huszonegy kopt keresztényt: a „vér ökumenizmusa”, a vérkeresztség egyesíti minden felekezet keresztényeit.

A kereszténység néhány kritikusa, például Nietzsche, azzal vádolta a boldogságmondásokat, hogy az igazságosságot a halál utánra halasztják. Jézus valóban az örökkévalóság ígéretét teszi, de a mennyek országa már itt elkezdődik (vö. Mt 4,17; Lk 17,21). Ezért nem dőlünk hátra: tovább keressük az igazi igazságosságot e világon, tudva, hogy az csak a mennyben lesz teljes. És van egy öröm, amely már most jön: az apostolok úgy távoztak a főtanácsból, „örvendezve, hogy méltónak találtattak arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek” (ApCsel 5,41), és Szent Péter így ír: „Örüljetek annyiban, amennyiben részesültök Krisztus szenvedéseiben” (1Pt 4,13). Senki sem keresi a szenvedést önmagáért. Az öröm a Krisztussal való egységből születik, mert életünk „el van rejtve Krisztussal együtt Istenben” (Kol 3,3), és a vértanúság a hit igazságának legfőbb tanúságtétele (vö. KEK 2473).

Ez imádságot is kér tőlünk. Az olyan felmérések szerint, mint az Open Doors felmérése, a világon nagyjából minden hetedik keresztény súlyos üldöztetésben vagy hátrányos megkülönböztetésben él a hite miatt. Ez konkrét pont közbenjáró imánkhoz, közösségben azokkal, akik testükben szenvednek, mert keresztények (vö. Zsid 13,3).

A boldogságmondások megélésének kegyelme

Befejezésül: a boldogságmondások egyike sem élhető meg pusztán a saját erőnkből. Jézus magas szintet tanít, és Dom Estêvão Bettencourt emlékeztet rá, hogy a Hegyi beszéd valódi cél a keresztény számára. Kegyelem nélkül senki sem éri el, és a keresztény elkerüli a pelagiánus tévedést, hogy tiszta szívű akarjon lenni és az igazságosságot csupán saját erejéből keresse (vö. KEK 406 és 1996-2005). „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5), mondja Jézus, aki a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Kérjük az alázat és a függés kegyelmét, biztosak lévén abban, hogy „mindent megtehetek abban, aki engem megerősít” (Fil 4,13).

Ezen az ünnepen egyesülünk a szentek közösségével is (vö. KEK 946-962): azokkal, akiket az Egyház már szentté avatott, és az első olvasmány hatalmas sokaságával, „amelyet megszámlálni senki sem tudott” (Jel 7,9), minden nemzetből, a trón előtt állva, fehér ruhában és pálmaágakkal a kezükben, hangosan hirdetve: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé” (Jel 7,10). A 144 000-es szám, amely kevéssel korábban szerepel, szimbolikus, és Isten népének teljességét jelzi (vö. Jel 7,4). Az a sokaság tanítványokból áll, olyanokból, akik Jézushoz közeledtek és a végsőkig követték Őt. Imánk az, hogy ezt a kegyelmet kérjük mindannyiunk számára.

Ima

„Uram, köszönjük először is a Te kegyelmedet, mert nélküle mindez lehetetlen lenne, és vele, ahogy Szent Pál mondja, mindent megtehetünk abban, aki megerősít minket. A Te kegyelmed képesít, buzdít és tart meg minket. Kérjük a kegyelmet, hogy támogassuk keresztény testvéreinket az egész világon, akik olyan helyeken élnek, ahol az életük veszélyben van, ahol üldözik, igazságtalanul bánnak velük, rosszul bánnak velük és másodrendű polgárként kezelik őket, mert hisznek Benned. Közbenjárunk értük. Kérünk magunkért is, mindannyiunkért, hogy eljussunk a szentségre, nem önhittségből és hiúságból, hanem egyszerűen azért, mert hasonlítani akarunk Hozzád. Add meg nekünk a kegyelmet, hogy minden nap Rád nézzünk, és Tőled tanuljuk meg, hogy szelídek és alázatos szívűek, irgalmasok legyünk. Neked, Mária, szenteljük mindannyiunkat és mindazokat, akik hallgatnak minket, most és a jövőben.” Folytassa úgy, ahogyan a Szentlélek sugallja…

Shalom!

A Lectio Divina lépései

A Lectio Divina Isten Igéjének imádságos olvasása. Szánjon időt a csendre, hívja segítségül a Szentlelket, és nyugodtan haladjon végig ezeken a lépéseken, magának imádkozva ezt az evangéliumot.

1. Olvasás (Lectio). Mit mond a szöveg? Olvassa lassan a Mt 5,1-12a szakaszt: „Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, leült, és tanítványai odamentek hozzá. Ő megnyitotta száját, és tanítani kezdte őket: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szomorkodók, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva mindenféle gonoszat mondanak rátok énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a jutalmatok a mennyben.”

2. Elmélkedés (Meditatio). Mit mond a szöveg nekem? Távol vagyok Jézustól, mint a sokaság, vagy közelebb lépek, mint tanítvány? Mire éhezem és szomjazom: igazságosságra, szentségre, vagy más dolgokra? Szívem mely pontján van szükség megtisztulásra?

3. Imádság (Oratio). Mit mondok Istennek a szöveg alapján? Kérje a boldogságmondások megélésének kegyelmét, amelyeket csak Isten kegyelmével lehet megélni. Ajánlja Neki az üldözött keresztényeket, és adjon hálát a szentekért, akik előttünk jártak.

4. Szemlélődés (Contemplatio). Milyen új tekintetet ad nekem Isten? Maradjon csendben Jézus előtt, aki a hegyen ülve tanítja tanítványait, és engedje, hogy az Ő tekintete megtisztítsa az Önét.

5. Cselekvés (Actio). Mire hív ma az Úr? Válasszon egy konkrét magatartást: egy irgalmassági cselekedetet, egy megadandó bocsánatot, egy adorációs pillanatot vagy imát az üldözött keresztényekért, és teljesítse még ma.

Viszontlátásra a jövő héten!

Shalom!

Hétfőtől szombatig egy kis videót készítünk, vasárnap pedig podcastunkat a vasárnapi evangéliummal, hogy elmélkedhessen és imádkozhasson. Iratkozzon fel a csatornára, és hívjon meg másokat is, hogy minél többen szeressék Isten Igéjét. Adjon egy „like”-ot, és küldje tovább barátainak. Isten áldja meg Önt. Shalom!

A podcast videója: https://www.youtube.com/watch?v=CBVeAuw9CHM, a saját nyelvén kiválasztható feliratokkal.


Comentários

Aviso: Os comentários são de responsabilidade dos autores e não representam a opinião da Comunidade Shalom. É proibido inserir comentários que violem a lei, a moral e os bons costumes ou violem os direitos dos outros. Os editores podem retirar sem aviso prévio os comentários que não cumprirem os critérios estabelecidos neste aviso ou que estejam fora do tema.

O seu endereço de e-mail não será publicado. Campos obrigatórios são marcados com *.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük