Ülök egymagamban, elrejt a csend.
Feszül a levegő, ölel a végtelen.
Halkan sóhajtok, Téged hívlak,
lelkem mélyéről tör fel e néma ima.
Csend. Szótlan valóság,
Önmagaddal kibékítő igazság.
Egyszerű. Tiszta.
Akár a Jézus, az Istennek Fia.
Nincs palota. Nincs nagy ház.
Nincs érdem. Nincs áldozatbemutatás.
Nincs küzdelem. S ó, ha adnál még bizalmat!
Nincsen más, csak ez a csupasz istálló,
Amit esedezve kérlek, ragyogj be ó Megváltó!
***
Kopik a cipőm. Fárad a szívem.
Ragad rám a sár, célom a ködben.
Fázom, bú nyomja a lelkem, halott
a táj, ki ment ki innen?
Forog a világ, lökdös, megüt, lenyom,
hol a jel, hol a Jézus? Bánatom
Neki adnám, áldozati ajándék,
s Ő csak ölelne, se lenne Szent Menedék.
Hol a Jézus? Hol találom?
Messze van még?
Mikor látom?
Messze földön, királyságban?
Mikor fogad országába?
***
Ha fú, ha fagy, ha tombol,
Ha ráz, ha vág, ha lecsap,
Van, ki felemel, s új reményt ad.
Ha sok, ha elég, ha bosszantó,
Ha kevés, ha nincs, ha fárasztó,
Van, ki felemel, s új reményt ad.
Ha kell, ha fogy, ha vágyakozol,
Ha bánt, ha nyom, ha szétfeszít,
Van, Ki hős lesz bennem,
reményt nyújt és segít tovább mennem.
Ha elveszett, ha nem is volt,
Ha elvették, ha te dobtad,
Ne csüggedj, az Úr az Úr,
Lelked betlehemi Királya.
Ha keresed, ha nem jön,
Ha keresnek, ha nem mész,
Az Úr, a Király biz’ eljön,
S új reményt ad, csendességet,
Lelked tiszta békesség.
***
Jézus, várlak s tudom, eljössz.
Várlak éjjel, s várlak nappal,
Szólítlak örömben, bánatban,
Kutatlak e síró világ jajszavában.
Jézus, kereslek, oly’ nagyon kell,
hogy jöjj, s jelenedben erőt adj
gyenge magamnak, mert csak ez emel
föl. Ó, Drága Szentség, maradj!
Ne távozz soha! Soha!
Veled Jézusom e rút világot bátran,
szeretettel elhordozom.
De Nélküled semeddig se jutok,
semmit se érek, semmit se szólhatok.
Jézus, téged hordozva szívemben
kiszeretem magából a gonosz világot.
Gugora Réka