A januári filmklub is egy megtéréstörténetről szólt. Talán nem is véletlen, hogy megint egy ilyen filmre esett a választás. A legutóbbi alkalommal egy korunkban játszódó történetet nézhettünk meg egy olasz sebészről, aki Isten vonzásába kerül, múlt szombaton pedig egy római tribunus istenüldözését majd istenkeresését láthattuk Krisztus korában. A magas rangú római katona a halott Jézus testét keresi, miközben magával a feltámadt Krisztussal találkozik. A film címe: Risen (Feltámadt!).
János evangéliumában olvashatjuk: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” /Jn 17,3/ Isten vágyakozik arra, hogy megismerjék Őt a gyermekei; és igen, te is az Ő gyermeke vagy. Akarja, hogy örök életünk legyen. Örök boldogságban és jelenlétében akar tudni minket. Jézus ezt mondja Alacoque Szent Margitnak: „I so ardently thrist to be loved by men in the Most Blessed Sacrament that this thirst devours me …”/Oly’ hevesen szomjazom, az emberek szeressenek a legméltóságosabb Oltáriszentségben, hogy ez a szomjúság felemészt engem…”
De kiben ne lenne kétely olykor?! Főleg az út elején mindnyájan kételkedünk. Létezik Isten? Szeret engem? Mi a terve velem? Van egyáltalán terve velem? Megbocsát nekem? Ha létezne Isten, akkor nem lennék beteg, lenne pénzem, szerelmem, sikerem…stb. De különben is, én úgy is „túl bűnös vagyok”. Isten erre ezt válaszolja: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem, hogy a bűnösöket.” /Mt 9,12-13/ Ne félj, ha vannak benned kétségek! Ne félj emberségedtől! Ne félj a benned lévő tiszta és mély, erős vágyaktól! Isten ismeri azokat. Isten ismer téged, és elfogad úgy, ahogy vagy.
„Te alkottad veséimet,
anyám méhében te szőtted a testem.
Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál,
és amiért csodálatos minden műved.
Lelkem ismered a legmélyéig,
létem soha nem volt rejtve előtted.
Amikor a homályban keletkeztem,
és a föld mélyén elindult életem,
szemed már látta tetteimet,
s könyvedben mind felírta őket.
Meghatároztad napjaimat,
mielőtt még egy is megjelent belőlük.
Terveid, Uram, felfoghatatlanok,
s milyen tömérdek a számuk!” /Zsolt 139, 13-17/
A megtérés egy utazás. Utazás Jézus felé. Egy folyamat. Szeretnél rálépni erre az útra? Hívd az életedbe tiszta szívvel, és Ő jönni fog. A kedvenc jelenetem a filmből, amikor a feltámadt Jézus egy éjszaka egy sziklán ülve a római katonával beszélget:
Katona: Azt se tudom, mit kérdezzek.
Jézus: Beszélj szíved szerint.
Katona: Én ezt nem tudom elfogadni. Ezen a Földön.
Jézus: A saját szemeddel látod, mégis kételkedsz? Mekkora kétely lehet azokban, akik sosem voltak tanúk. Mitől félsz?
Katona: Hogy tévedek és majd örökké ezen tépelődöm.
Jézus: Akkor, ismerd meg Őt.
Katona: Ott voltam… a halálodnál. Segítettem.
Jézus: Tudom. Mi az, amit keresel Clavius? Bizonyosságot? Békét? Egy napot halál nélkül?
Jézus a katona szívbe lát. A film elején Clavius hangot ad vágyának, ami egy nap halál nélkül. Meg is lepődik, hogy Jézus ismeri szíve mély, erős vágyát, hiszen nem hallhatta. De igen, hallotta, ismeri.
Most kérlek, kedves olvasó, miután elolvastad az alábbi sorokat, csukd be a szemed, és figyelj a szívedre, figyelj a csöndben Istenre!
Képzeld el, hogy ott ülsz a sziklán Jézus mellett. Jézus meghallgat téged és csak rád figyel. Melegség és béke árad a tekintetéből. Együtt virrasztotok. Jézus bejön a te sötétségedbe, a te kételyeid, félelmeid, bűneid mélységébe és most személyesen tőled kérdezi meg: Mitől félsz? Mi az, amit keresel? Mire vágysz igazán?
Jézus mondja: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” /Mt 28, 20/
Legyünk együtt mindnyájan Jézus nyomában!
Ámen
Gugora Réka