87. Ez a boldogság eszünkbe juttatja a szakadatlanul ismétlődő háborús helyzeteket. Számunkra megszokott, hogy konfliktusok, vagy legalábbis meg nem értések okozói vagyunk. Például hallok valakiről valamit, és mindjárt megyek és elmondom egy harmadiknak, ráadásul készítek egy újabb, kissé bővített változatot, és azt terjesztem. És ha sikerül nagyobb kárt okoznom, elégedetebb is vagyok. A közbeszéd világa, amelyet a kritikára és a rombolásra kész tömeg éltet, nem szerez békét. Ez a tömeg inkább a béke ellensége. és semmiképp sem boldog.
88. A békességszerzők a béke forrásai, építik a békét és a barátságos társadalmat. Azoknak, akik mindenütt hintik a béke magvait, Jézus csodadolgot ígér: “Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9). Tanítványainak azt parancsolta, hogy amikor belépnek egy házba, ezt mondják: “Békesség e háznak!” (Lk 10,5). Isten Szava minden hívőt arra kötelez, hogy a többiekkel együtt keresse a békét (vö. 2Tim 2,22), mert “az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek” (Jak 3,18). És ha a közösségünkben egy adott esetben bizonytalanok volnánk, “arra törekedjünk, ami a békességre (…) szolgál” (Róm 14,19), mert az egység felsőbb rendű, mint a konfliktus.
89. Nem könnyű építeni ezt az evangéliumi békét, amely senkit nem rekeszt ki,hanem befogadja azokat is, akik kissé elütnek a többiektől, a nehéz és bonyolult személyiségeket is, azokat is, akik nagyobb figyelmet igényelnek, akik mások, akiket nagyon megpróbált az élet, akiknek más érdekei vannak. Nehéz feladat és nagyon nyitott gondolkodást és szívet követel, mert nem “tárgyalóasztal körüli egyetértésről, vagy egy szerencsé kisebbség szerencsés békéjéről”, nem is “kevesek még kevesebbnek szóló” projektjéről van szó. Nem is tagadni vagy palástolni akarja a konflikzusokat, hanem “elfogadja, hogy a konfliktust el kell viselni, meg kell oldani, éés egy új folyamat láncszemévé kell formálni”.
Elhinteni magunk körül a béke magvait, ez az életszentség.