Moysés Louro de Azevedo Filho 1959. november 4-én született Fortalezában, Brazíliában, hatodik gyermekként egy mélyen hívő katolikus családba. Édesanyja azt kívánta, hogy legyen pap, de nem tetszett neki ez az ötlet kamaszkorában. Bár a családja nagyon elkötelezett életet élt az Egyházban, ő egyre jobban eltávolodott az Egyháztól.
1976-ban, egy barátnő kitartó invitálására, Moysés részt vett egy lelkigyakorlaton, ahol az „első komoly Istenélményben volt része, (…) egy személyes találkozás alkalmával, Jézussal.” Az élete radikálisan megváltozott és komoly feladatot vállalt az Egyházban, a fiatalok evangelizálásában. Így vált lassanként az egyházmegyei találkozók fő és a Marista Misszionáriusok iskolájában – ahol ő is tanult – a fiatalok csoportjainak vezetőjévé.
„Az a találkozás megváltoztatta az egész életemet. Sorsdöntő tapasztalat volt.”-mondja Moysés. Azonban nem talált olyan helyet, ahol az Isten iránti nagy szomjúságát csillapítani tudta, ahol mély lelki életre lelhetett volna, ami segítette volna a lelki fejlődésben.
Ez a tapasztalat, Moysés Azevedo szerint nemcsak a sajátja, hanem az egész csoportjáé is, akiknek a vezetője volt, egy olyan lépés, aminek be kellett következnie, hogy Isten terve megvalósulhasson.
Ettől kezdve, imádságos életet kezdtünk és törekedtünk az apostoli munka útját járni egyre intenzívebben. Felfedeztük, hogy már számítunk Isten hatalmára és így az evangelizálás művének nem szükséges többé az emberi jóindulat és módszerek korlátai között maradnia, hanem felvértezhetjük magunkat a Szentlélekkel, aki megmutatkozik a gyümölcseiben és karizmák által. A Szentlélek buzdított minket, és így egészséges kreativitásban növekedhettünk az Evangélium hirdetése érdekében.
Ebben az időszakban a Katolikus Karizmatikus Megújulás Brazíliában kezdett találkozókat szervezni fiatalok számára. Így ismerte meg Moysés Maria Emmir Nogueira-t, aki a Karizmatikus Megújulás tagja volt. Ekkortájt a Karizmatikus Megújulás nagyon terjedt egész Brazíliában.
Moysés Azevedo és a Marista középiskolában szerveződött fiatalok csoportjában egyre nőtt a vágy, hogy evangelizálhassanak és egyre inkább szerettek volna elköteleződni Isten, a testvérek és Krisztus Királysága mellett. 10 évvel a közösség megszületése után, Moysés ezt írta le, amikor a Shalom közösség történetét vetette papírra:
Isten vezettet minket a szolgálatnak és testvériségnek olyanfajta megélésére, amely több már, mint egy imacsoport tagjának lenni. A közösségi élet álma lelkesített minket, de ezt csak valami távoli dologként láttuk. (…) Isten terve sokkal merészebb volt és abban az időben még észrevehetetlen volt számunkra. (…) A vágy, hogy a többi fiatallal is megismertessük Jézus Krisztust és a Szentlélek megtapasztalását, erősebb volt, mint mi magunk. Minél többet tettünk, annál jobban láttuk, hogy még többre van szükség, főleg azoknál, akik eltávolodtak. Sokat gondolkoztunk és imádkoztunk a helyzetért, így kis lépésenként Isten akarata megmutatkozott.
Moysés a Laikusok Pápai Tanácsának és az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának konzultora.
2005-ben XVI. Benedek pápa Moysés-t kinevezte az Eucharisztiáról szóló római Püspöki Szinódus egyik auditosává. 2007-ben részt vett a Latin-Amerikai Püspöki Konferenciák V. Általános Közgyűlésén (CELAM) Aparecida-ban és 2008-ban újból meghívta XV. Benedek pápa, hogy jelen legyen az Isten Igéje elnevezésű szinóduson Rómában és az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának konzultora.
Forrás: João W. R. Chegas Jr., Uma obra nova para um novo tempo (Új mű az új időhöz), Shalom Kiadó (2009).