Szeretnék tanúságot tenni egy Isten-tapasztalatról, mely teljesen megváltoztatta az életemet. Egy hétről, melynek folyamán a brazíliai Katolikus Shalom Közösségnek köszönhetően, meg tudtam nyitni magamat Istennek anélkül, hogy korábban tudatában lettem volna annak, hogy mennyire zárkózott is vagyok Vele szemben, mindennapi imáim ellenére.
A Szentszék által 2012-ben véglegesen elismert, 1982-ben Fortalenzában alapított Katolikus Shalom Közösség rendületlenül terjed szét az egész világon. Budapesten is – Magyarországon 5 éve van egy missziójuk.
Az öt nagyon szimpatikus, Isten iránt rendkívül lelkes misszionárius Brazíliából érkezett, ők 25 és 32 év közöttiek (három lány, két fiú). Ami engem a misszionáriusokban teljesen elbűvöl, az az elszántságuk, hogy egész életüket Istennek adják. A misszionáriusok a hármas ígéretet egy nagyon radikális és lebilincselő módon élik meg.
A szegénységet megélik azáltal, hogy semmit sem birtokolnak önmaguk számára, mint néhány, meghatározott számú ruhadarabot. Az engedelmességet azáltal, hogy abban az országban élnek, melybe Isten, a közösség tanácsán keresztül küldi őket. A tisztaságot egyesek a cölibátusban, mások pedig a házasságban élik meg.
Ötük kisugározása ragályos. Sok imacsoport létrejött már, melynek tagjai az utcára is kimennek velük, és más fiatalokat is evangelizálnak a városban flashmobok által. Az öröm, melyet sugároznak, rendkívüli, erre sokan rá is kérdeznek. Az emberekben felvetődik a kérdés, mi teljesíti ki ezeket a fiatalokat. Isten szeretete az, melyet életükbe befogadnak, és a közösség az, melyben ez a szeretet kibontakozik. Amikor erre a szeretetre rákérdeznek, működésbe lép a következő szentírási szakasz: „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről” (Péter apostol I levele, 3,15b) – majd örömmel hívják meg az imacsoportokba az érdeklődő járókelőket.
A tábor, melyben részt vettem, sok embert megmozgatott – egy fiú szeretne megkeresztelkedni. A hét folyamán ugyanolyan intenzíven táncoltunk, mint imádkoztunk, ugyan annyira sok mozgásban volt részünk, mint megható Szentségimádásban, szentmisében, ahogy sok jó beszélgetésben, és katekézisben is. És mindent a maga idejében. Véleményem szerint a titkos recept: a mindenkor felsorolt párosok oda vezettek, hogy egymást intenzívebben megélhetővé tették. A bulik ahhoz vezettek, hogy az ima ne melankóliába folyjon. Az imaidő ahhoz vezetett, hogy a bulik ne legyenek kiégettek. A játékok abban segítettek, hogy az szentmisék folyamán teljesen ott tudjunk lenni. A szentmisék nyomán, a játék közben is mély egyetértés volt közöttünk érezhető.
Az egyik dolog, melyet mindennapjaimba magammal viszek, hogy ha életemet valóban Istennel akarom élni, akkor az mindennapi, intenzív imával kell legyen átitatva. Ez nagy munkának hangzik, és az is. Istenhez imádkozni, egy kapcsolatért tenni munka – munka, mely kiteljesít. Például egy embertárssal való kapcsolat csak akkor lehet sikeres, ha ők ketten a lehetséges legtöbb időt, értelmes, minőségi módon töltik el egymással. Az Isten és köztem lévő szeretetet ápolni kell. A kezdeményezés már megvan: Isten minden pillanatban kész rá, hogy Szentlelkével eltöltsön, amennyiben én megnyitom magam.
Benedikt Glaser