Szeptember első hetében különleges ünnepséget tartott a Katolikus Shalom Közösség, alapításának 35. évfordulójára, az Egyház szívében, Rómában. A különféle tájairól érkeztek a fiatalok, misszionáriusok, a közösség barátai. Brazíliától kezdve egészen Afrikáig, a legkülönbözőbb kultúrájú emberek ünnepeltek együtt. Isten kegyelméből én is részt vehette
m a rendezvényen, több ezer fiatal mellett.
A Lateráni bazilikában tartott nyitómisét követő napon az ünnepi hét legjelentősebb eseményére került sor, amikor is Ferenc pápa a Vatikánban fogadott minket. Ezen a napon, a pápa előtt megújítottuk életfelajánlásunkat az Egyházért, a fiatalokért, és az egész emberiségért. Az már önmagában egy rendkívüli élmény, hogy a Szentatyával találkozhattunk, de az, hogy ily módon erősíthettük meg hivatásunkat, az még különlegesebbé tette az ünnepet. Hivatásunk központi eleme, hogy Isten irgalmasságát, a Békét, melyet csak Tőle kaphatunk, megmutassuk azoknak, akik azt még nem tapasztalhatták meg, mindezt úgy, hogy kilépünk önmagunkból, hogy odalépünk embertársainkhoz, főleg azokhoz, akik a legtávolabb vannak Istentől. Ferenc pápa is erre buzdított bennünket: lépjünk ki önmagunkból, és tegyünk tanúságot az Isten jóságáról és irgalmas szeretetéről, mert az irgalom az, mely képes elérni a szíveket.
A második napon a Shalom Ifjúsági Kongresszusán vettünk részt, ahol a szentségimádás, a számos dicsőítés, éneklés és tánc mellett alapítónk, Moysés, és a társalapító, Emmir is szólt hozzánk. Ezen a napon még erősebbé vált a tanítások és a dicsőítések által, az hogy az önmagunkból való kilépés valóban milyen nagy misszió. Merjünk kilépni az Isten felé az imán keresztül, a testvéreink felé, a testvéreinkért, és lépjünk ki önmagunkból a misszióra, az evangelizálásra! Este a közösség zenekara, a Missionário Shalom tartott koncertet, mely végül egy hatalmas dicsőítéssé vált.
A szabadnapunk alatt sem csökkentek Isten kegyelmei, hanem inkább megerősödtek a szíveinkben. Következő napunkat közösségünk pártfogójának, Szent Ferencnek városában, Assisiben töltöttük. Ezen a napon az irgalmasságot ünnepeltük, ahol Raniero Catalamessa atya tartott előadást e témával kapcsolatban. Assisibe zarándokolva Isten irgalmasságát saját bőrünkön akartuk tapasztalni. Hiszen hogyan adhatnánk tovább azt, amit nem is birtokolunk? Szent Ferenc közbenjárását kértük azért is, hogy igazi, őszinte, szeretettel teljes gyermeki szívvel tudjunk fordulni a világ felé.
Következő napunk ismét szabadabban telt. Magyar csoportunk egy része városnézésre indult, mások a Szent Péter bazilikába tértek vissza, de olyan fiatalok is akadtak, akik ismét Assisibe utaztak, hogy Szent Ferenc életét még jobban megismerjék, jelenlétéből még többet megérezzenek. Délután Szűz Mária születésének ünnepén újra összegyűlt az egész közösség egy közös szentmisére.
Szeptember 9-én, a hét zárásaképpen a Szent Pál bazilikában jártunk. Itt Daniel
Ange atya tartott egy előadást. Az atya még erősebbé tette megújított vágyunkat, hogy kilépjünk, és elinduljunk missziónkra. Bíztatott minket, hogy a világ óriási és legkülönbözőbb szenvedései között váljunk a Szentlélek vigasztalóivá. Adjunk reményt az embereknek, vigyük az öröm olaját, Krisztus Békéjét az egész emberiségnek. Hirdetnünk kell az örömünket, és meg kell védenünk mindazt, ami Isteni ebben a világban! A misszióra indulást még szebbé tette, hogy Szent Pállal, a népek apostolával imádkoztunk a kegyelemért, hogy mindezt valóban megélhessük, és valóban Jézus Békéje sugározzon egész életünkön keresztül.
Isten nagy ajándéka volt számunkra ez a hét. Olyan sok dologban erősítette meg a hivatásunkat! Olyan sok vágyat adott az Istennek és emberekért felajánlott életre! Olyan sok új barátságot köthettünk, olyan sok új testvért megismerhettünk! Olyan sok új erőt, új reményt hozott a szívünkbe az Úr, hogy kilépjünk önmagunkból! Csak hálát adhatok ezért a hétért, a közösségért, a testvéreimért, a hivatásunkért, és mindazért, amit Isten tett közöttünk!
Sirák Borbála
Itt olvashattok egy angol nyelvű beszámolót a születésnapról
