Kérlek mutatkozz be nekünk! Mesélj kicsit magadról!
-Maria Cecília vagyok, 26 éves. Brazíliából származom, azon belül is Ceará állam központjából, Fortalezából.
Mikor érkezték Budapestre?
-Június 11-én érkeztem Budapestre, majdnem egy hónapja és nagyon örülök annak, hogy itt lehetek ezen a földön, melyet Isten választott ki számomra.
Hogy tetszik Magyarország? Hogy érzed magad itt?
Budapest nagyon szép, sok tere van és sok a zöld övezet. Számomra nagyon nagy újdonság egy új kultúrában lenni. Várom, hogy jobban megismerjem és a télre is készülődöm már.
Tudom, hogy eléggé más lesz, mint amit eddig megszoktam. Ami a magyar történelmet illeti, elbűvölt, szent István király története, aki koronáját a Miasszonyunknak adta és az egész országot Neki ajánlotta. Bennem is különleges odaadás van Szűz Mária iránt.
Miért lettél misszionárius?
Egy istentapasztalat miatt lettem misszionárius és azért, mert megtaláltam az életem értelmét. Soha nem gondoltam arra, hogy misszionárius legyek. Építőmérnöknek tanultam és édesapámmal szándékoztam később majd dolgozni, viszont már évek óta hordoztam magamban egy kérdést: mi az, amiért élek. A szüleim a Katolikus Shalom Közösségbe tartoznak, a szövetségközösség tagjai és engem is a katolikus egyház tanítása szerint neveltek. Mindig hittem Istenben. Úgy éreztem viszont, hogy olyasmiért tanulok, ami megszűnik majd egyszer, mikor vége lesz az életemnek. Éreztem, hogy szükségem van valami többre, ami örökkévaló, aminek nem lesz vége itt ezen a földön, csakhogy nem tudtam pontosan elmondani, hogy mi volt az, amit éreztem. Egyfajta üresség volt, valaminek a hiánya, aminek be kellene töltenie engem. Valami, ami Isten akar az életemben. Mikor többet megtudtam az életközösségről és a Shalomról, mikor megértettem, hogy Istenért élünk, valami olyanért, ami nem múlik el, az örökkévalóságért, akkor megértettem, hogy nem önmagunkért, hanem másokért élünk. Az örök életért, a mennyországért. Megértettem, hogy minden erőfeszítésem, odaadásom, munkám Istenért van. Valami nagyobb dologért. Ebben találtam meg tehát az életem mélyebb értelmét, azt, amire vágytam ugyan, de nem tudtam megfogalmazni. Erős tapasztalat volt ez, valóban arra éreztem hívást és arra vágytam, hogy így éljek.