77. Az “éhezés és szomjazás” nagyon intenzív tapasztalatok, mert elsődleges igényeket fejeznek ki, és túlélési ösztönhöz kapcsolódnak. Vannak emberek, akik hevesen törekszenek az igazságosságra, és nagy erővel vágyódnak rá. Jézus azt mondja, hogy az ilyeneket jóllakatják, akár gyorsan akár késlekedve érkezik az igazságosság, és mi együttműködhetünk ezért, még ha nem is mindig látható fáradozásunk eredménye.
78. De az igazságosság, amelyről Jézus beszél, nem az, amit a világ keres, amit gyakran önző érdekek beszennyeznek, és hol innen, hol onnan manipulálják. Látjuk, milyen könnyű belesodródni egy korrupt bandába, részt venni az “adok, hogy adj” mindennapi politikájában, amelyben minden eladó. És milyen sokan szenvednek az igazságtalanságoktól, milyen sokan nézik tehetetlenül, hogy mások osztoznak az élet tortáján. Vannak, akik feladják az igazi igazságosságért való küzdelmet, és felkapaszkodnak a győztes diadalszekerére. Ennek semmi köze az igazságosságra való éhezéshez és szomjazáshoz, amelyet Jézus magasztal.
79. Ez az igazságosság mindenki saját életében kezdősik, amikor igazságos a döntéseiben, és tovább folytatódik a szegényebbek és gyengébbek igazságának szolgálatában. Kétségtelen, az “igazságosság” kifejezheti azt is, hogy egész életünkkel hűségesek vagyunk Isten akaratához, de ha túl tág értelmet adunk a szónak, megfeledkezünk arról, hogy különösen a védtelen iránti igazságosságot jelenti: “Keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának s védelmezzétek az özvegyet” (Iz 1,17).
Éhezve és szomjazva keresni az igazságosságot, ez az életszentség.