Drága Vanessa, Joicy, Carolina, Anderson és Daniel!
Köszönöm, hogy 5 vagy 2 és fél vagy 1 éve itt vagytok!!! Olyan hálás vagyok Istennek, hogy megteremtett titeket, és elhívott! Hálás vagyok nektek, hogy igent mondtatok! Köszönöm, hogy mindent ott hagytatok! Köszönöm, hogy eljöttetek Budapestre! Köszönöm, hogy megtanultatok magyarul és még ma is szépítitek ezt a tudást! Köszönöm, hogy megfigyeltétek és elfogadtátok a kultúránkat, és bele illeszkedtetek! Köszönöm, hogy sokunkat megszólítottatok, és felajánlottátok a barátságotokat és Istent! Köszönöm, hogy nagyon sokat dolgoztatok, és most is folytatjátok! Köszönöm, hogy elviselitek télen a hideget! Köszönöm, hogy kitartotok decemberben, amikor folyton sötét van! Köszönöm, hogy viselitek a fáradságot! Köszönöm, hogy szerettek, és így mindig számíthatok rátok, bármikor meghallgattok, türelmesek vagytok és hűségesek, kedvesek, irgalmasok, jóságosak! Köszönöm, a vidámságotokat! Köszönöm, hogy annyi mindent adtok nekem! Köszönöm azt is, hogy bíztok bennem!
Köszönöm a Legfontosabbat, Jézust!
(…)
És 100%, hogy Isten még nálam is sokkal hálásabb nektek.
Szeretettel,
Szilvi