A Tízparancsolat szó eredetileg egy görög szóból származik, melyet a Septuaginta-ban használtak (az Ószövetség görög fordítása), és szó szerint “Tíz Szó”-t jelent. A zsidó-keresztény kultúrában ez a kifejezés szolgál arra, hogy kifejezze Isten törvényeit, melyeket a Sínai hegyen Mózesre bízott, ahogy a Kivonulás könyvében olvashatjuk, vagy a Hóreb hegyén, ha a Második Törvénykönyvet nézzük. MTörv 4,9.5,1-21.
A Tízparancsolat mindkét narratívában kapcsolatban áll a kivonulással, nem csak a Kivonulás könyvében, hanem a zsidók egyiptomiaktól való felszabadításánál is. Ugyanakkor a Tízparancsolat része a szövetségnek, melyet Isten kötött a választott néppel. Ebben a perspektívában megértjük, hogy a Tíz Szó jelzi a feltételeit egy a bűn rabszolgaságától szabad, Isten akaratára és a testvéri szeretetre nyitott életnek. A Tízparancsolat két kőtáblán jelenik meg, mely a keresztény hagyományban az új parancsok fényében kerül értelmezésre: “Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből (…) Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Az első három parancs a Törvény első tábláján szerepel és az Isten iránti szeretetünk elsődlegességére hív. A másik hét parancs a második táblán szerepel és az emberek közötti kapcsolatokkal foglalkozik. Innentől megértjük, hogy a Tízparancsolatnak, azon felül, hogy az Isten elsődlegességét tartja szem előtt, célja az is, hogy az ember nagyságát, méltóságát és becsületét védje. Láthatjuk, hogy az első három parancs összekapcsolja az embert Istennel, aki kezdete és vége létének, a másik hét pedig arra irányítja őt, hogy szeresse felebarátját. Ez a szeretet adja számára a tökéletes önmegvalósítás ajándékát.
A Tízparancsolat az ember számára az Istennel való barátság és a szabadság forrása. Általa az Úr felfedi az embernek az Ő szentséges akaratát, ami mindig jó, és kifejezi szerető és igaz jelenlétét a nép életében, melynek az Úr Szövetséget ajánlott. Más szóval, a Tízparancsolatban Isten engedi, hogy megismerjék, megmutatja mennyire szereti az embert, és mennyire fontos Neki az emberrel való kapcsolattartás. Így a Tízparancsolatban találkozik Isten és ember, kialakul a szeretet Isten és ember között. Isten szeretete felfedi magát az emberek előtt, az ember szeretete pedig konkrét válasz az Isten szeretetére az Ő akaratának való engedelmességben. A Tízparancsolathoz való engedelmesség kedvez az Isten és ember közötti és az ember és ember közötti közösségnek. A Tíz Szó út az isteni és emberi barátsághoz.
Az Újszövetségben a Tízparancsolat nem törlődik el, sőt, a Mester azt a tökéletességre vezeti. Egyszer egy fiatal ezt kérdezte Jézustól: “Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”, mire Jézus így válaszolt: “ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat.”
Bár nem ez a rész áll témánk központjában, rájövünk, hogy Jézus a parancsok megtartását az örökkévalóság útjaként jelzi. Megőrizni a parancsokat: ez az élet forrása, a bőségben való életé, az örök életé és az élet teljességéé. Jézus követése nem eltörli a törvényeket, hanem épp ellenkezőleg: a törvények megtartását jelenti.
Érdekes megjegyeznünk, hogy az alábbi párbeszédben Jézus és a gazdag ifjú között, az Úr által tanácsolt szegénység útját találjuk. Ha észrevesszük, hogy az evangélista ugyanabban a fejezetben hozza a házasság és a tisztaság témáját is, érzékelhetjük, hogy a parancsok és az evangéliumi tanácsok együtt járnak, mind részei Jézus követésének.
A hegyi beszédben, melyet Máté mint a második Törvényt, vagy a tökéletesített Törvényt mutat be, Jézus nem csak újra előveszi, de el is mélyíti a parancsokat: “Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! (…) Én pedig azt mondom nektek, már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával.” Krisztusban a Tízparancsolat belső Törvénnyé válik, mely nem csak a külső tetteinket, hanem a szívünk lépéseit is irányítja. Jézusban ezek már nem csak erkölcsi gyakorlatok, vagy külsőségek, hanem ez a megtérés útja, mert az Úr nem csak tetteinkre, hanem szívünkre is vágyik. A bibliai terminológiában a “szív” szó az értelemre és akaratra való szomjúságot jelenti. Jézus, amikor elmélyíti a hegyi beszédben a parancsokat, megmutatja, hogy nem csak a külső emberi tettek érdeklik, hanem az emberi lét mélységei is. Isten, aki a Tízparancsolatban is felfedi szeretetét, az ember szívét akarja, mely az emberi döntések és érzések központja. Isten a Szentlélek segítségével engedi, hogy a Törvény bensővé váljon, ami által egy érzékeny szívet fakaszt és azt a szeretetben műveli tovább. Szeretetben, mely a Szentlélek műve, szeretetben, mely az ember bensejében születik, szeretetben, mely a Törvény teljessége.
Mint az Atya akaratára adott, fiainak szerető válasza, a Tízparancsolat, ma még aktuálisabb, mint eddig bármikor. Elég a körülöttünk lévő világra néznünk, a halál kultúrájára, és megérthetjük, hogy Krisztusban a Tízparancsolat a mai világ békéjének hiányára válaszol, jobban mint eddig bármikor. Zsidók és keresztények egyetértenek abban, hogy a Tíz Szó az ember és a világ számára az élet forrása.
Silvio Scopel atya – Katolikus Shalom Közösség