A július 23 és 27 között megrendezett siófoki Acamp’s tábor résztvevőinek élményeiről olvashatunk az alábbiakban.
A siófoki shalomos táborba mondhatni, egy véletlen folytán jutottam el. Egy barátnőm (Detti) az interneten talált rá a közösségre. Ezek után meglátogattuk a brazil misszionáriusokat a Bakáts téren, akik már elsőre is hihetetlenül barátságosak voltak velünk. Ők beszéltek rá minket a táborra is. Nagyon vártam már, hogy új ismeretségeket, barátságokat köthessek, ennél azonban sokkal többet kaptam. Ma már úgy gondolom, nem véletlen, hogy részt vettem a táborban, oda lettem vezérelve. Olyan megerősödött hittel tértem haza, amilyenre eddig gondolni sem mertem. Különösen meghatott az, amikor egymásért imádkoztunk. Meg kellett küzdenem a könnyeimmel. Szabályosan érezni lehetett azt az erőt, ami ott járt közöttünk. Mindenki eltelt szeretettel. Érezni lehetett az Úr jelenlétét. Vallásos családból származom. Minden vasárnap ott vagyunk a templomban, szóval úgy gondoltam, hogy én hiszek Istenben. Siófokon azonban rá kellett jönnöm, hogy ezt korántsem tarthatom hitnek. Az igazi hit ennél sokkal mélyebben rejtőzik. Remélem, képes leszek rá, hogy megtartsam és még jobban elmélyítsem ezt a táborban megszerzett új fajta hitet.
Nagyon tetszett, hogy milyen különös figyelemmel és szeretettel megszervezett tábor volt ez. Minden egyes apró részletre gondot fordítottak. Gondolok itt például a névtáblákra, vagy az ágyunkra elhelyezett kedves kis köszöntő ajándékra. Ezek a kis figyelmességek még szebbé tették a tábort.
Nyitottság és bizalom, ez az, amit megismertem és megszerettem a shalomos közösségben. Szívet melengető volt látni, hogy a világ minden táját összekötheti a hit és a szeretet, és ez csak rajtunk áll, vagy bukik.
Hálát érzek, hogy mindezt átélhettem ezekkel a fiatalokkal együtt. Remélem lesz még sok alkalmam találkozni velük, akiket ma már –bízom benne- barátaimnak tudhatok.
Bori
Az én tapasztalatom a táborról, ami leginkább megfogott és teljesen lenyűgözött, az az, hogy mennyire kézzelfogható volt köztünk a Szentlélek működése. Emlékszem, az első este mindenki csak egy idegen volt, aki valahogy idepottyant. Mindenki igyekezett az ismerősei körében mozogni, de ez így szokott lenni. És ehhez képest az utolsó napra olyan természetes, baráti légkör alakult ki közöttünk, amire én egyáltalán nem számítottam. Olyan tiszta, mély barátságokat láttam, melyek mintha mindig is meg lettek volna köttetve, nem pedig egy pár napos ismeretség lett volna. Szívem mélyéből hálás vagyok, és Örülök hogy részese lehettem ennek a csodás, megfoghatatlan dolognak.
Molics Berti
Megmondom őszintén, akarattal igen, de érzéseimmel nem tudtam hinni abban, hogy ilyen sokan leszünk. De mind a tábori események (a sok megérintettség a szentségimádások, dicsőítések alatt), mind az, hogy ilyen sokan összejöttünk, megerősítették a hitemet abban, hogy Isten gondoskodik rólunk és csak nyílt szívekre és az akaratára való figyelésre és annak követésére van szüksége ahhoz, hogy a kegyelme működni tudjon. A szabadon kimondott “igen”. A bizalomhoz bátorságot is ad Isten. Én úgy érzem, hogy Isten folyamatosan bontja le bennem a falakat és az Acamp’s alatt is megérintett közbenjáró ima által, amiben választ kaptam a szentségimádáson szívemből Isten elé kiöntött egyik dologra. Megerősítést kaptam az életemre vonatkozóan több dologra is és ezek által nyugalom költözött a lelkembe, ami annak a jele valószínűleg, hogy jó úton járok. Ez úgymond egy biztosan érzett dolog, ami szervezi a napjaimat és magabiztosságot ad. Mintha megtaláltam volna a helyem… 🙂 Most már jobban tudok bízni Istenben. Most érzem eddigi életemben legerősebben, hogy Isten belülről megújít engem.
Dalma