Azok, akik idén július 27-én naplemente után a Siófoki főtéren sétáltak, vagy a padokon hűsöltek, minden bizonnyal sokáig emlékezni fognak még arra a fergeteges hangulatra, amely ezen a különleges szombat estén kerekedett. Egy fiatalokból álló társulat előbb egy színdarabot adott elő, majd egy koncert következett, melyre vidáman táncolt a főtéren összegyűlt több száz fiatal.
Lehetett volna ez akár egy „átlagos” fesztiválélmény is, mégis volt valami egyedülálló ebben az estében. A színpad előtt a Szűzanya képe volt kifeszítve, a fesztivál logóján pedig ez állt: Katolikus Shalom Közösség. És vajon mi volt az a különleges nyelv, amin a dalok megszólaltak? Miről mesélt a színdarab és miről szóltak a dalok? Vidámság és felszabadult örömnek lehettünk tanúi, mely mégis valami mélyebb tartalmat rejtett.
A Hungario Fesztivált egy eredetileg Brazíliából érkezett katolikus közösségszervezte, akik idén nyáron, öt napon keresztül Balatonszéplakon tartották nyári táborukat közel nyolcvan, Európa és a világ különböző pontjairól érkezett fiatalokkal.
„A Katolikus Shalom Közösség célja elsősorban a fia
talok evangelizációja” – meséli Vanessa Laueiro, aki a közösség többi tagjával együtt immár öt éve él Magyarországon, és folyékonyan beszéli a nyelvünket. –
„Fontos, hogy a fiatalabb generációk észrevegyék az egyház valódi arcát. Amely vidám, fiatal, tele van reménységgel és életörömmel.”
Ezért is tartják lényegesnek, hogy a fiatalok „nyelvét” használják az evangelizációhoz: a zenét, a táncot, a vidám bulizást; természetesen fontos mondanivalóval. A Siófoki főtéren bemutatott Tékozló lány című megrázó színdarab is ezt a célt szolgálta. A mű arról szól, hogy Isten megad az embernek minden szépet, de az embert körülveszik a kísértések, melyek miatt elhagyja az Urat. Azonban Isten segít neki legyőzni a kísértéseket, és végül egymásra találnak, Isten és ember.
A közösség 2009-ben még négy brazil taggal érkezett Magyarországra Erdő Péter bíboros meghívására. Magyar nyelvtudás nélkül, teljesen ismeretlenül kezdték munkájukat Budapesten, mára azonban több mint százan is részt vesznek rendezvényeiken, imacsoportjaikon. Ezekből a fiatalokból alakult az az együttes, mely szintén fellépett a Siófoki víztorony árnyékában. „Kezdetben brazil misszionáriusok és a közösségbe járó magyar fiatalok zenéltek együtt; és Istent dicsőítő brazil és magyar dalokat játszottunk.” – mondja Erdélyi Dalma, a zenekar énekese. „Ma már brazilok nincsenek az együttesben, de mi, magyar fiatalok, nagyrészt továbbvittük a brazil stílust. Célunk elsősorban az, hogy a zenén keresztül átadjuk azt a legmélyebb és igazi örömet, amelyet Istentől kapunk, és amely keresztény életünk fontos része. A dalok, melyeket játszunk, Isten szeretetéről, hűségéről és jóságáról szólnak, amit mi is tapasztalunk életünkben. A koncerteken táncosok is fellépnek, akik szintén a közösség tagjai. Az önfeledt és vidám hangulatot a brazil tánctanítás is biztosítja. Az embereknek tetszik, amit csinálunk, és a koncerteken megtapasztalhatják Isten szeretetét. Azért mutatjuk ilyen módon, mit jelent számunkra a hitünk, mert a fiatalok felfigyelnek erre, és mert így látszik, hogy a vallás és Isten valójában nem az embertől távoli fogalmak, hanem nagyon is részei a hétköznapoknak, hiszen lehet egyszerre táncolni, énekelni, bulizni és Istenben hinni.”
Akik idén lemaradtak erről a fergeteges brazil estről, ne bánkódjanak, mert reményeink szerint jövőre is fellépnek ugyanitt a magyar „Shalomosok”.
1982-ben az észak-brazíliai Fortalezában egy Shalom nevű kávézóból indult egy kezdeményezés, melynek célja a fiatalok evangelizálása volt. A Katolikus Shalom Közösség egy ifjúsági csoporttal kezdte meg működését: pizzériát nyitottak a fiatalok találkozási helyeként, hogy ott tegyenek tanúságot Krisztus szeretetéről. A közösség évről évre növekedett, egész Brazíliát behálózó evangelizációs központokat hozott létre, majd eljutott számos más országba, köztük Olasz- és Franciaországba, Svájcba, Izraelbe, Kanadába, Angliába, de jelen vannak Uruguayban, Algériában, Madagaszkáron és Francia Guyanában is.
Ma 60 házuk létezik Brazíliában és 14 a határaikon kívül. A közösségnek két ága van: az Életközösség háromezer tagja teljes egészében az imádságnak és a küldetésnek szenteli magát, míg a nem elkötelezett, úgynevezett külső tagok mintegy 150 ezer főt számlálnak. Õk karizmájukat saját családjukban, munkájukban, a társadalomban élik meg.