80. Az irgalmasságnak két összetevője van: adni, segíteni, szolgálni másoknak és megbocsátani, megérteni. Máté ezt egy aranyszabályba foglalja össze: “Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” (7,12). A Katekizmus emlékeztet, hogy ezt a törvényt “minden esetben” alkalmazni kell, különösen akkor, “ha az ember olyan körülmények közé kerül, amelyek bizonytalanná teszik az erkölcsi ítéletet és megnehezítik a döntését”.
81. Az ajándékozás és a megbocsátás próbálkozás arra, hogy életünk valamit tükrözzön Isten tökéletességéből, aki túláradó módon ajándékoz és megbocsát. Lukács evangéliumában emiatt nem azt találjuk, hogy “legyetek tökéletesek” (Mt 5,48), hanem hogy “legyetek irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkot ti is kaptok” (6,36-38). És ezután hozzátesz valamit Lukács, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk: “Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” (6,38). Amilyen mértéket alkalmazunk mi a megértésben és a megbocsátásban, olyan mértékkel fognak megbocsátani nekünk is. Amilyen mértéket használunk az adakozásban, olyan mértékkel mérnek vissza nekünk az égben. Ezt nem szabad elfelejtenünk.
82. Jézus nem azt mondja, hogy “boldogok, akik beprogramozzák a bosszúállást”, hanem azokat mondja boldognak, akik megbocsátanak, mégpedig “hetvenszer hétszer” (Mt 18,22). Jó meggondolnunk, hogy mi mindannyian a bocsánatot nyertek serege vagyunk. Valamennyiünkre isteni részvéttel néznek. Ha őszinte szívvel közeledünk az Úrhoz és hallgatunk rá, néha meghallgatjuk szemrehányó szavait: “Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogyan én megkönyörültem rajtad?” (Mt 18, 33).
Irgalmas szemmel látni és irgalmasan cselekedni, ez az életszentség.