Emlékezek itt Istennel való tapasztalásomra, mely később Igéjének, az imának és a szentségeknek nagy szomjazásához vezetett. Jézus Krisztussal való személyes találkozásom és a Szentlélek megnyilatkozásának tapasztalása által, másra nem volt szükségem, mint Istenre. Csak Ő tudta csillapítani szívem mély vágyát. Isten utáni szomjúságom és a Vele való barátság növekedett életemben.Az Istennel való barátság a hivatásunk legerősebb része. Az élet titka az isteni barátság elhatározása és az ebben való növekvés. Mindig kérem az Urat, ne engedje, hogy megelégedjünk azzal, hogy a szolgálói lehetünk, mert Ő tett barátaivá. A barátságát ajánlja nekünk és ennek a barátságnak a művelése meghozza számunkra mindazt amire szükségünk van.
Emlékszem, amikor úgy döntöttem, hogy imádságos életem lesz, világosan éreztem, hogy nem növekedhetek az Úrral való barátságban, ha nem szánok időt a barátság ápolására, és ez nem lehet bármilyen idő… éreztem, hogy a legjobbat kell adnom. Napom legelső óráit választottam Istennek. Innen született az Életközösség reggeli imájának döntése. Itt nem kötelességről vagy a hagyomány erejéről van szó, hanem annak kereséséről életünkben, hogy a legjobbat adjuk Istennel való barátságunk ápolására. Ezekből a reggeli órákból, biztos vagyok benne, hogy olyan gyümölcsök születnek, melyek táplálják életünket és azok életét kiket Isten azért küld, hogy tápláljuk.
Ennek a barátságnak több szakasza van. A kezdeti idők frissességétől, a szeretet megtisztulásáig, Isten, önmagunk és az Ő Akarata megismerésében való növekvésig a hozzá való csatlakozással. Ezek a szakaszok összekapcsolódnak, majd elvisznek minket a Krisztussal való egyesülés érettségéhez. A legfontosabb, függetlenül jelenlegi életszakaszunktól, hogy ne ábránduljunk ki Istenhez való közelségünkből, és tartsunk ki a szeretetnek ebben a döntésében. Erre a barátságra támaszkodva vegyük birtokba a kegyelem kincseit, mely azok számára marad fenn, akik hisznek az isteni szeretet elérhetőségében.
Isten barátsága olyan, mint egy forrás, mely áramoltatja bennünk a Szeretetet. Szeretet, mely isteni. Szeretet, mely lehetővé teszi, hogy mindazt válasszuk meg életünkben, ami segít a Szeretett Úrral való egyesülésben. Szeretet, mely lehetővé teszi, hogy eltávolítsuk életünkből azt, ami megakadályoz minket abban, hogy tökéletesen kapcsolódjunk a Szeretett Úrhoz. Házastársi Szeretet.
Istennel való barátságom útján minél jobban átadtam magamat Neki, annál jobban nőtt a szeretet, mely újrarendezte életemet. Isten megismerése végig vitt az önmegismerés útján, és ezáltal megértettem, hogy Istent szeretni annyi, mint engedni, hogy az Ő Szent Akaratához formálódjak Isten akarata életünk teljes boldogságának útja.
Isten akarata a kereszt és feltámadás, a fájdalom és öröm, erőszak és béke misztériuma. Isten akarata az út, melyen a Szentlélek kedvesen és szeretetet igényelve vezet minden személyt, hogy feltétlen beleegyezését adja (“Így legyen”) az Atyának. Így történt Krisztussal a Keresztelőn és a Getszemáni kertben. Ez történt Máriával is az Angyali üdvözletben és a Kereszt lábánál. Ugyanez az “igen” volt, ami elvezette Krisztust a győzelmes feltámadáshoz. Ugyanez az “igen” volt mely Máriát Isten, az Egyház és az Új Emberiség Anyjává tette. Ezért mondhatta némelyik szent: “Isten akarata az én menyországom.” Velük együtt mondhatjuk: “Isten akarata biztos hely, ahol a Béke teljessége él. Az az igazi Béke melyet sem az idő, sem az élet szenvedései nem rabolhatnak el tőlünk.”
Isten igája Isten akarata, melyet befogadunk. Ez az akarat nem külső teher, mely elnyom és megfoszt szabadságunktól. Megismerni mit akar Isten, megismerni mi az életutunk (…) Ez a mi örömünk is, Isten akarata. Ahelyett, hogy eltávolítana saját magunktól, megtisztít- néha talán fájdalmas módon- majd általa visszatérünk önmagunkhoz. (XVI Benedek- Szentírásmagyarázat a Péteri küldetés kezdeti miséjén)
Az elmélkedés mint tanítványokat vezet a szeretet útján, hogy a Keresztre feszített és Feltámadott Jézus Krisztusban formáljuk magunkat.
Moysés Louro de Azevedo Filho