Emlékszem mikor lelki utamon felfedeztem az Oltárszentség felbecsülhetetlen értékét. Vonzott Krisztus jelenléte, és lelkesítettek a testvérek, arra ösztönzött, hogy a szokásosnál sokkal hamarabb felébredjek, hogy résztvehessek az oltárszentség ünnepén, Krisztus testével, vérével, lelkével és istenségével tápláljam lelkemet és testemet. Egy nap nem tudtam felébredni és lekéstem a mise idejét. Ezen a napon kaptam egy képeslapot Krisztus keresztre feszített képével és ez volt ráírva: “a szeretet nem csak szavakkal fejezhető ki.” Ez a képeslap segített, hogy még jobban megértsem, hogy bármilyen áldozat melyet a mindennapi Oltárszentségben résztvételért teszek kevés ahhoz a nagy szeretethez képest, melyet Ő adott nekem, és naponta megújul az oltáron.
Idővel egyre jobban megértettem, hogy a napi Oltárszentségben erőre és életre leltem és ennek befogadása nagy kiváltság, melyet Isten az emberek számára tartott fenn. Semmiféleképpen nem szerettem volna egyetlen napra sem elveszíteni ezt a kegyelmet. Így mint isteni könyöradomány és a lélek szükséglete, a mindennapi Oltáriszentség életem részévé vált.
Az Oltárszentségnek tulajdonított fontosság és érték megmutatkozik abban is ahogyan az ünneplésére készülünk. Szabályzatunkban kifejezzük javaslatunkat:
A házainkban és kápolnáinkban ünnepelt Oltáriszentségben mindent szépségben és harmóniában végezzünk, a kápolna feldíszítésétől kezdve az énekekig, az előkészületekig és részvételig, hogy Isten legnagyobb dicsőségére és a résztvevők lelki gazdagodására szolgáljon. (szabályzat.15)
Itt kifejezem felhívásomat kedves pap testvéreim felé, mint a Közösség elsődleges felelősei az istentiszteletért, a Közösség Alapító testvéreim felé, akik a Közösség spirituális életének irányításáért felelősek, és minden résztvevő felé, akik a Közösség liturgikus életének fellendítéséért tesznek, figyeljünk a szentmise fontosságára.
A Közösség életében az egyházi szertartásnak mindig kiemelt szerepe volt. Az ünnepek és szertartásainak megfelelő időben történő előkészítése, az énekek próbája, a feldíszítés, a díszek, a szertartási ruhák és a szent kelyhek őrzése, a megfelelő hozzáállás a prédikáció magyarázathoz mint misztikus vallási tanítás, a jelképek egyedisége, mely gazdagíthatja a szertartást, ezek mind fontosak, hogy szépségük hozzájáruljon Isten dicsőségének fényéhez és ünneplőinek lelki hasznához.
Kihasználom az alkalmat, hogy az Erőd testvéreihez forduljak, Közösségünk anyaközösségéhez. Biztatom őket, habár a heti Oltáriszentség ünneplés elköteleződésük a Közösséggel már letelt szombaton, ne hagyják ki a lehetőséget, hogy vasárnap, az Úr napján ismét együtt lehessünk az Evangelizációs Központok Oltáriszentség Ünnepén. Ezt a kérést ne tekintsék kötelességre való figyelmeztetésnek hanem az öröm jelének, hogy együtt lehetünk az Úrvacsora ünneplésén.
A Szentséges Jézus imádása
Krisztusnak az Oltáriszentségben való részvételéért érzett szeretetünk kifejezéseként, mint a béke forrása az imádkozó számára és mint az emberi szívek megbékítésének különleges helye, az Úr nekünk adta a Szentség Dicséretének lehetőségét.
Öröm és lelki erő forrása, hogy örökké dícsérhetjük Jézust az Oltáriszentségben. Elégedettségemet fejezem ki minden Közösséggel, mely fenn tudja tartani ezt az örök dicsőítést. Hálámat fejezem ki minden testvéremnek, akik a dicsőítés fenntartásának kiváltságosai, magukra vállalják a dicsőítést és a közvetítés erejét a Közösség missziójában. A missziós tevékenység kihívásai és próbái közepette vígasztal, hogy megemlékezhetek arról, hogy vannak testvérek, akik csatlakoznak hozzám és imáikkal támogatnak. Köszönöm!
Moysés Louro de Azevedo Filho