Ronaldo Pereira a Shalom Életközösség misszionáriusa volt. 1995. február 17-én halt meg egy misszióból, Natalból (Rio Grande do Norte állam), hazafele jövet. Ronaldonak volt köszönhető az “Ifjúsági Projekt Jézusnak” részleg energikussága annak első éveiben, az 1990-es évek elején.
1988-ban lépett be a Shalom Műbe, majd 1991-ben az Életközösségbe. Teljesen odavolt Szent Pálért és Kis Szent Terézért. “Legnagyobb vágyam, hogy életemet adjam a fiatalokért!”, jelentette ki kevéssel halála előtt, 24 évesen, mint a francia kármelita.
***
Február 19.-én, a csütörtöki imacsoport egyik alkalmán összegyűltünk, hogy együtt emlékezzünk. Emlékezzünk egy olyan misszionáriusra, aki életét adta az az evanglizációnak, a fiataloknak, és ezáltal Istennek. Ő Ronaldo Pereira, aki a Shalom Életközösség misszionáriusa volt. Rá emlékeztünk halálának 20. évfordulóján egy érte felajánlott misén a Krisztus Király kápolnában. Többünk számára ismeretlen volt az ő neve, most hallottunk róla először. Nagyon megható volt a mise és maga a gondolat, hogy a magyar közösségbe elhozták az ő emlékét. Örülök, hogy a szentmise után együtt összeültünk és beszélgethettünk róla. Először az internetes kapcsolás segítségével Emmir, a shalom közösség társalapítója mondott róla pár szót, majd Daniel előadását hallgathattuk meg. Mindebből látszik, hogy 20 év eltelte után is milyen erősen él az Ő emléke a közösségben, mely hited ad az embereknek. Ami pedig még közelebb hozta hozzánk Ronalo életének jótetteit, azok a róla kiállított képek voltak, melyek mind örömöt és életkedvet sugároztak. Ezalatt a rövid emlékest alatt érthető vált az Ő missziójának célja, melyet így fogalmazott meg: “Legnagyobb vágyam, hogy életemet adjam Istennek, az Egyháznak és a fiataloknak.”.
Dénes Detti