Tudjátok, volt az a csodás nagymarosi hétvége. Azután lelkileg igazán nagyon feltöltődve álltam neki a hétfőnek. Mégis történt valami, ami a lendületemet szegte.
Egy semmiből jött dolog történt a munkahelyemen. Váratlan elbocsátások. Többek között engem is elküldtek. Akkora sokk volt ez számomra, hogyha mindezt nem előzte volna meg egy olyan mély és fölüdítő pár nap Nagymaroson, akkor nem tudom mi tartott volna meg ilyen jól.
Miután kicsit sikerült összeszedni magam, pár nap után elmentem a szerdai imaestre, ahol az egyik misszionárius (Anderson) javasolt valamit – ami neki többször segített már nehéz helyzetekben – azt, hogy imádkozzam a kilencedet Szt Józsefhez.
Még aznap el is kezdtem. Már a 3.nap után új munkahelyre találtam, ami egyébként több szempontból is jobbnak ígérkezik az előzőnél.
Már ma kezdjünk imádkozni, mert csak kérni kell, ennyi a dolgunk, bizalommal és hittel kérni. Valamint tudni azt, hogyha rossz dolgok történnek velünk, akkor is valami hihetetlen jó, vagy jobb dolog következhet. Persze a kettő között egy kis szomorkodás mindig belefér 
Kővári Emese