Egy angyal hosszasan nézegette Istent. Valamit tartott a kezében, mosolygott, nézte, szívéhez szorította, és közben úgy tartotta, mintha a legtörékenyebb porcelánból való kincs lenne. Nem tudta elképzelni, mi lehet az, amit az Úr ennyire nagy szeretettel őrizget, azért megkérdezte tőle:
-Uram, mi az, amit így szívedre ölelsz, és szeretően gondoskodsz róla?
Isten elmosolyodott, és ezt felelte neki:
-Ez a kincs egy közösség, amit régóta hordozok a szívemben. Akkor adom oda az embereknek, amikor a legnagyobb szükségük van rá.
-És milyen közösség lesz?
-Egy olyan időben születik meg, amikor sok a szomorúság, amikor az emberek kilátástalanok, amikor nincsen béke a szívekben, amikor az emberek közül sokan elfelejtenek engem, és nem hisznek bennem.
-Uram, ilyen közösségekre mindig szükség van. Miben más ez a közösség? – kérdezte az angyal.
Sok közösséget látott már, szerette volna tudni, hogy az Úr mit ad ezeknek az embereknek, amivel máshogy tudják majd megmutatni, milyen is Ő.
-Az ő arcuk a Feltámadt Krisztus arca. Azé a Krisztusé, aki keresztülment a kereszten, és az ő békéjét fogják hirdetni. Ennek a békének a hordozói lesznek, és ezt a békét viszik el az embereknek. A nevük is ez lesz: Shalom. Békesség nektek.
-Nem lesz furcsa ez a név?
-Lehet, hogy néhányan furcsának találják. De nem csak a nevük a béke, hanem ők a Békének misszionáriusai. Jézust követik, és vele élik a szegénységet, tisztaságot, engedelmességet.
-Hogyan teszik ezt? Hogyan fognak eljutni az emberekhez?
-Brazíliában születik a közösség. Ott nyitnak egy szendvicsbárt, és az lesz a hely, ahol sok ember először találkozhat velem, vagy hallhat rólam.
-Csak egy szendvicsbár? Elég az?
-Ez az első lépés. De nem csak szendvicsbár van a közösségben. Vannak imacsoportok, fesztiválok, táborok, írnak könyveket, írnak dalokat, táncolnak, színdarabokat adnak elő, felkarolják a fiatalokat. Minden, amit tesznek, azért teszik, hogy hozzám juttassák az embereket.
Az angyal elgondolkodott. Nagyon tetszett neki ez a közösség. Jelen vannak a világban, de Istent szolgálják, minden, amit tesznek, azt az Ő dicsőségére teszik. Egy valamit még nem értett.
-Uram, ha Brazíliában születik meg a közösség, akkor csak a braziloké? Isten mosolygott, és türelmesen nézett az angyalra.
-Nem, a közösség mindenkié. Más országokban is jelen van, szerte a világon. Számos misszionárius van a közösségben, akik nem brazilok.
-És hogy kerülnek más országokba?
-Meghívják őket. Nézd meg például Magyarországot: Erdő Péter bíboros meghívta őket, hogy nyissanak egy szendvicsbárat Budapesten is. Eljöttek Magyarországra, és itt élnek majdnem tíz éve. Imacsoportokat vezetnek, minden héten szentségimádással várják az embereket, minden évben szervezik a nyári fesztivált és tábort, és már több magyar fiatal is a közösség misszionáriusa lett.
-És nyitottak szendvicsbárat is?
-Nem, de nyitottak egy kávézót. Ott várnak mindenkit, és ott szolgálnak, hogy valóban egy olyan hely legyen, ami egy találkozási pont. Itt találkozhat barát a baráttal, és itt találkozhat bárki velem.
Az angyal is mosolygott. Milyen különleges közösség ez! Krisztus békéjének hordozói, akik az evangéliumi tanácsokat megélve, az életükkel mutatják ezt a Békét, és viszik el azokhoz, akik még nem ismerik, nem értik, vagy nem akarnak róla tudni. Egy kérdés volt már csak benne:
-Uram, ha ennyire szereted ezt a közösséget, miért most látom csak, hogy szeretettel átöleled?
-Mindig is a szívemben hordoztam, már születése előtt is. Vártam, hogy eljöjjön az idő, amikor már az emberek között is ott lesz. De ma azért ölelem kicsit jobban, azért dédelgetem, mert ma van a születésnapja. 37 éve ezen a napon jött el az idő, hogy a közösség megszülessen. 37 éve vannak jelen a világban, és ebből már tíz éve Magyarországon is.
Az angyal most már értette, miért különleges ez a nap. Miközben mosolygva nézte, ahogy Isten gondoskodó karjában tartja a közösséget, magában csak ennyit mondott: Nagyon Boldog Születésnapot Shalom Közösség!