A föltámadott Úr engedte, hogy tanítványai megérinsék, evett velük és megmutatta sebeit. Teste mégsem kötődött már csupán a földhöz, hanem az Atya isteni uralma alatt álott.
A keresztrefeszítés sebeit viselő feltámadt Krisztus már nincs térhez és időhöz kötve. Zárt ajtón keresztül tudott bemenni a házba, tanítványainak különböző helyeken tudott megjelenni, és olyan alakban, amelyben közvtlenül nem ismerték föl. Föltámadása, tehát nem a szokásos, földi életbe való visszatérés, hanem bemenetel egy új életmódba: “Tudjuk, hogy Krisztus miután feltámadott a halálból, már nem hal meg, s a halál többé már nem uralkodik ratjta” (Róm 6,9).