Isten úgy akarta, hogy 2019.november 23-án leüljünk együtt filmet nézni a HungaRio kávézóban. A közösség egy tagja megkért, hogy vezessem az alkalmat. Igent mondtam, bár jómagam nem olyan régóta kezdtem el járni az új imacsoportjukba, ezért volt bennem egy kis bizonytalanság, izgulás. Mikor megérkeztem, szembesülnöm kellett vele, hogy ez az érzés nem is alaptalan. Ugyanis a tévékészülék nem érzékelte a pendrive-omon lévő filmet. A laptop már igen, viszont nem is az a film volt rajta, amit megtekinteni terveztünk. – Ne hagyd rá a pendrive-od kezelését a lakótársadra! – A probléma szerencsére megoldódott, mert voltak mellettem segítőtársak, akik kicsit jobban kezelik a technikát, mint én. Végül a filmet beállítottuk, ám elérkezett az este hét óra, és senki nem jött. Öt perc elteltével beállított egy ember. Majd elkezdtük nézni a filmet. Már egy ideje ment a mozi, amikor hátrafordultam, és nagy örömömre ültek mögöttem emberek.
A film (eredeti címe: Se Dio vuole) egy olasz vígjáték Edoardo Falcone rendezésében, mely nálunk 2016-ban jelent meg. Választásom azért esett erre a filmre, mert jókat lehet nevetni rajta, de a humoros felszín alatt nagyon is fontos, komoly témákat rejteget, melyekről beszélni kell.
A történet egy olasz családról szól. Az édesapa, Tommaso befutott szívsebész, akit a hideg intellektus vezérel a vallást nem megtűrve. Mikor megtudja, hogy fia „rossz társaságba” keveredett és szemináriumba készülne, belebonyolódik egy igen komikus hazugságfolyamba, és mindent megtesz, hogy besározza Pietro atyát; aki Tommaso szerint eltérítette a fiút a nagynevű orvosi pályától, (és apja elképzeléseitől). Miközben Tommaso hazudik Pietro atyának anyagi helyzetéről, családi állapotáról és gondjairól, megtérési folyamatot vélhetünk felfedezni a szívében, és talán egy új barátság kialakulásának kezdetét kettejük között. Az édesanya zugivó, reményvesztett nő, aki már a nagy jólétben és férje nagy egója mellett elvesztette önmagát, céljait. Tommasonak van egy házas lánya is – férjével a szemközti lakásban élnek –, akire szintén ráerőltette rideg nevelési elveit, ám igazából mindig butának gondolta, és sosem várt el tőle semmit. Ez a konfliktusforrás közöttük.
Egy banális kérdéssel indítottam. Tetszett-e a film, vagy nem, miért. Egyöntetűen azt válaszolta a csoport, hogy tetszett. Na, de miért? Mert lehetett rajta jókat nevetetni. Úgy gondolom, nagyon fontos a humor az életünkben; ahogy a mondás is tartja: a hosszú élet titka a nevetés. De nemcsak a hosszú élet titka, hanem az örök élet „titka” is. Egyszer ugyanis azt hallottam, hogy az evangelizációban is nagyon fontos eszköz a humor. Így hát, miután a humorral lefegyvereztük a kedves csapatot, belevágtunk a sűrűjébe. Papi vezetéssel. Igen, hiszen Michels Antal atya (Tóni atya) is megtisztelt minket jelenlétével, és gazdagította szemszögével az eszmecserénket. Ám, nem ő volt az egyetlen megszentelt életű a csoportban. Egy hölgy is csatlakozott hozzánk, aki az Ordo Virginum (Szüzek Rendje) tagja.[1] De miért akarná bárki a fejét a „szüzesség igájába” hajtani? Miért ellenezte olyan erősen Tommaso, hogy a fiából pap legyen? Arra jutottunk, hogy a hangsúly nem rajtunk van, és a mi elképzeléseinken, hanem Isten meghívásán és szerelmén. Előbb Ő hív meg minket, s mi aztán válaszolunk. Mi azonban emberies módon, nem látunk tovább a saját orrunknál. Tóni atya mesélte, hogy a pap lét egy jelszerep, amit nem vetkőzhet le. Bárhová megy, mindenkinek egyértelmű a külső jelekből, ő egy pap. S általában az embereknek az első megjegyzésük az atya felé: „Akkor magának nem lehet felesége.” Leragadunk a külsőségeknél, és nem értjük meg azt, ami a szívben van. A hölgy az Ordo Virginum tagjaként hatalmas örömet él meg ebben a megszentelt életállapotban. Nem ő találta ki, Isten hívta el erre az életformára. Bármire is hív minket Isten, mi abban az életállapotban, misszióban, hivatásban leszünk a legboldogabbak, mert Isten csak jót akar nekünk. Na, jó, rendben. De mi van azokkal a papokkal, akik eltévelyednek és molesztálják a ministránsfiúkat vagy menyecskéket tartanak? Miért ellenzi a katolikus Egyház a papok számára a házasságot? Nézzünk csak át a görög katolikusok háztájára például. Tóni atya itt is kisegített minket válaszával. Egyrészt, Jézus sem házasodott meg, és Ő az igaz Főpap, másrészt ennek gyakorlati okai vannak. A pap így teljesen, minden energiáját Isten szolgálatába tudja állítani. Továbbá a görög katolikusoknál sem egy válás fordult elő. Azonban úgy gondolom, nem egymást kell boncolgatnunk, és mutogatnunk – sem a papokra, sem akár más felekezetekre nézve –, hanem egyszerűen tovább kell látnunk. Sokan azért nem járnak templomba sem, mert a pap nem tetszik nekik, vagy unalmasnak tartják a szentbeszédet. Mi ezen is elgondolkodtunk. Minden papnak saját karizmája van, ahogy nekünk is különböző karizmáink, adományaink vannak (1 Kor 12. fejezet). Nem lehet minden papnak egyformán jó rétori képessége, illetve van, akinek a gyóntatás a karizmája, mint akár Pietrelcinai Szent Pio atyának.
Megkérdeztem azt is, milyen sztereotípiák, előítéletek élhetnek az emberek fejében a katolikusokkal, az Egyházzal kapcsolatban. A csapat szerint nem segít rajtunk sem a média, sem a belső meghasonlottság, „kikopás”. Volt, aki azt mondta, ne legyünk álszentek, az Egyházzal kapcsolatos nézetek a „külsősök” számára nem fognak megváltozni. Biztosan nem? De akkor mi értelme az evangelizációnak? A Shalom Közösség egy tagja, Dóri szerint, ha úgy sem tudunk változtatni, akkor az életünk – katolikusként – értelmetlen lenne, valamint nem azt kell figyelnünk milyenek mások, vagy mit gondolnak rólunk, hanem azt, Isten hová hív minket. Nekem erről eszembe jutott egy igehely: „Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.”/Gal 1,10/. Végül oda lyukadtunk ki, hogy minden az egyénen múlik. Autentikus kereszténynek kell lennünk, mert csak így nyerhetünk lelkeket Istennek. De hogyan lehetünk autentikus keresztények? Szeretnünk kell. Élő kapcsolatot kell ápolnunk Istennel és nem szabad ráerőltetnünk senkire semmit. Egyszerűen csak szeressük a körülöttünk lévő embereket. A szeretetre van nagy szüksége ennek az éhes világnak. Szeretetre és békére. Nekem azt mondták, az evangelizáció tulajdonképpen ez: Élj úgy, hogy rákérdezzenek. Kezdjük magunkkal a változást, és igenis képesek lehetünk megváltoztatni a világot. „Például az utcán rámosolyogsz egy emberre, aki rámosolyog egy másikra, és a te szeretetgesztusod Brazíliában melenget meg egy szívet.” – mondja Dóri.
S vajon milyen sztereotípiák élnek Tommaso fejében a gyereknevelésről, az imáról, a papokról? Kiragadtam részeket a filmből, melyek Pietro atya és Tommaso beszélgetései, s ezeken töprengtünk tovább:
„–Mert te nem befolyásoltad?
– De én az apja vagyok. Nekem szabad.”.
Vajon mi a különbség a befolyásolás és a nevelés között? A szülők érzik a határt? Eszmecserénkben itt is visszaköszönt a szeretet. Ha egy szülő szereti a gyermekét, akkor csak a javát akarja, és nem erőlteti rá az akaratát, kisiklott vágyait, terveit. Mi hagyjuk, hogy szeressen minket az Isten, aki megalkotott, aki az igaz Atya?
Tommaso mindent a kezében akart tartani, és egy bizonyos ponton el is hitte, hogy az életében mindent ő irányít. A fejébe szállt a dicsőség fényes karrierje miatt. A hit számára értelmezhetetlen volt, mert mindent a materiális világ törvényei szerint reálisan látott. Azt gondolta, hogy a betegei élete, a fia élete is az ő kezében vannak.
„ – Én ezt érted is teszem. Tulajdonképpen hálás is lehetnél érte.
– Idehallgass csuhás! Senkinek nem tartozom hálával. Mert amíg te csak úgy csinálsz, mintha megmentenéd az embereket az imákkal, áldásokkal meg a tömjénnel, addig én személy szerint valóban meg is mentem őket. Ők tartoznak hálával nekem!”.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy test és lélek vagyunk. Túl nagy hangsúlyt fektetünk a testünkre, a külsőségekre, miközben belül haldoklunk. Miért ciki manapság még mindig pszichológushoz járni? Miért nem foglalkozunk a mentális és lelki egészségünkkel? Valóban azt gondoljuk, hogy az imának semmi értelmi nincs? Pietro atya a filmben sok fiatalt vonz magához, mert az ő fiatalos nyelvükön tálalja nekik az evangéliumot. A lélek pedig éhezik erre az örömhírre. Mikor Pietro atya egy baleset következtében kórházba kerül, ez a sok fiatal mind elmegy hozzá, hogy mellette legyen. A nagy orvos Tommaso most szembesül igazán azzal, hogy a tudomány is véges, Isten kezében van az atya élete. Ekkor különös fordulat megy benne végbe. Elhagyja a kórházat és Istent keresi. Isten pedig igen egyértelműen válaszol. Tommaso azon a helyen üldögél egy domboldalon, ahol előtte Pietro atyával beszélgettek Istenről, aki mindenhol jelen van, és minden szépség Őt tükrözi a teremtett világban (Bölcs 13,5). Ebből a párbeszédükből idézek most:
„ – Látod azt a körtét? Egy nap óhatatlanul le fog pottyanni.
- Csak azt ne mondd, hogy a gravitáció miatt?!
- Nem is. Isten miatt.
- Látom, kapizsgálod.”
A napon, amikor Pietro atya életéért a kórházban küzdenek, Tommaso Istenhez fut, leül egyedül azon a bizonyos domboldalon, és a körte leesik. A film vége nyitott. Nem tudjuk meg, hogy Pietro atya felépül-e vagy meghal. A csapat szerint ez jó, mert így a hit mutatkozik meg. Már Tommasonak sem számít, hogy mi fog történni, hisz.
Az alkalom végén Tóni atya vezetésével a papi hivatásokért, és a szülőkért imádkoztunk.
Isten akarja…
„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” /Mt 28,19-20/
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” /Jn 13,34/
„Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” /Lk 12, 49/
„Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” /Mt 9,12-13/
„Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”/Mt 18,19-20/
„Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.” /Mk 11,24/
„Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.” /Jn 15,7/
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” /Jn 15,16/
„Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.” /Jn 15,24/
„Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: „Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket. 16Nem akarok én örökké perlekedni, és nem haragszom mindvégig. Mert akkor elepedne színem előtt a lélek, a lélek, amelyet én teremtettem. 17Gonosz kapzsisága miatt haragudtam meg népemre, azért rejtettem el arcomat, és haragomban sújtottam le rá. Mint a lázadó, ment a maga választotta úton, 18de én láttam az utat, amelyen elindult. Meggyógyítom azért és megvigasztalom, vigasztalást nyújtok neki és azoknak is, akik gyászolják. 19A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Békesség, békesség a távol és közel levőknek! – mondja az Úr. Igen, meggyógyítalak.””/Iz 57, 15-19/
Gugora Réka
[1] Ha többet szeretnél tudni a rendről, keresd fel: http://lexikon.katolikus.hu/S/sz%C3%BCzek%20rendje.html https://www.magyarkurir.hu/hirek/vatikani-dokumentumot-tettek-kozze-szuzek-rendjerol, vagy keresd őket a facebook-on (Ordo Virginum – Szüzek Rendje).