José Ricardo Bezerra és Felipe Bezerra
Elérkezünk az évközi 20. vasárnaphoz, és ennek a vasárnapnak az evangéliuma Izrael határain túlra vezet minket, a pogány Tírusz és Szidón vidékére, ahol egy kánaáni asszony Jézus elé jön (Mt 15,21-28). A legtöbb helyen Szűz Mária Mennybevételének főünnepét augusztus 15-éről vasárnapra helyezik át. De azokban a városokban és egyházmegyékben, ahol a főünnepet magán augusztus 15-én ünneplik, ez az az evangélium, amelyet az Egyház kínál nekünk. Bár a Mt 15,21-28 evangéliuma nem szól közvetlenül a Mennybevételről, a kánaáni asszony állhatatos hite megerősítheti bizalmunkat az imádságban. Az Egyház kiváló módon szemléli a bizalom e magatartását Máriában, aki Fiával egyesülve a hívek lelki Anyja marad, és közbenjár értük, anélkül, hogy valaha is Krisztus helyébe lépne.
Mindennek a középpontjában egy pogány asszony áll, aki sokak számára Izraelben a hit példájává válik. Kiált, kitart, leborul Jézus előtt, és nem hagyja abba, még Jézus hallgatása előtt sem, míg meg nem hallja tőle: “Asszony, nagy a te hited.” (Mt 15,28). Mint mindig, öt pontot választottunk elmélkedésedhez és imádságodhoz, amelyeket a podcastban osztunk meg: https://youtu.be/UnPAI9my6Yk (a te nyelveden választható felirattal). Vedd elő a Bibliádat, nyisd ki Máté 15,21-28-nál, olvasd el nyugodtan a szakaszt, és térj vissza, hogy velünk imádkozz.
1. “Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam”
A kánaáni asszony első kiáltása már egy kis hitvallás: “Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam” (Mt 15,22). Azzal, hogy “Úrnaj” szólítja, felismeri Jézusban a szuverén tekintélyt, és bizalommal fordul hozzá; azzal, hogy ‘Dávid Fiának’ nevezi, felismeri benne az Izrael által várt Messiást, akit Szent Máté annyira hangsúlyoz, evangéliumának első lapjától (vö. Mt 1,1) egészen a jerikói vakokig, akik így kiáltanak (vö. Mt 20,30-31), és Jézus jeruzsálemi bevonulásáig (vö. Mt 21,9). Hogy ez az asszony, aki pogány földről jött, hogyan jutott el ennek felismeréséhez, azt az evangélium nem mondja meg. De számunkra ez meghívás, hogy ismét felismerjük: Jézus valóságos Isten és valóságos ember, mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt, és ezért belé helyezhetjük bizalmunkat.
Vedd észre, hogy önmagáért kér irgalmat, és nem csupán a leányáért. Egyes magyarázók megjegyzik, hogy amikor azt mondja: ‘könyörülj rajtam’, az anya mélységesen azonosul leánya szenvedésével: annak fájdalma az övévé is vált. Önmagáért kér, a leánya javára. És ez a “könyörülj rajtam” végül oly sok szív imádságává lesz, ugyanazzá az imádsággá, mint az orosz zarándoké: “Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön”. Amikor felismerjük, hogy méltók vagyunk az irgalomra, megváltozik az, ahogyan Istenhez viszonyulunk. Isten előtt nem vásárolhatjuk meg a kegyelmet, és nem követelhetjük irgalmát, mintha adósság volna. Minden, amit felajánlunk, már azért lehetséges, mert maga a kegyelem megelőz és fenntart minket. Szent Tamás emlékeztet, hogy a barátság valami közösből születik, de Istennél a mi részünk csak a befogadás. Amikor megértjük, hogy az Istennel való barátság tiszta irgalom, minden megváltozik. Íme egy kérdés imádságodhoz: még mindig azt hiszed, hogy ki kell érdemelned Isten szeretetét, vagy már felismerted, hogy ingyenes, tiszta irgalomból? Két vasárnappal ezelőtt elmélkedtünk arról, hogyan telt el a Úr szánalommal a sokaság láttán (vö. Mt 14,14); érdemes újra meghallgatni azt a jelenetet.
2. “Jézus egy szóval sem válaszolt neki”
Jön ekkor egy részlet, amely zavarba ejt: “De Jézus egy szóval sem válaszolt neki.” (Mt 15,23). Isten hallgatása gyakran nyugtalanít minket. De amikor az Úr hallgat, amikor egy szóval sem válaszol, ez nem jelenti azt, hogy nem hall minket. Ellenkezőleg: annyira hallgatta, hogy már zavarta az apostolokat, amint mindjárt maguk mondják. Nem kell azt állítanunk, hogy Jézus egyszerűen egy már meghozott döntést halasztott. Jézus hallgatását nem szabad közömbösségként értelmezni. Az elbeszélés dinamikájában megengedi, hogy annak az asszonynak az állhatatossága és bizalma megmutatkozzék és elismerést nyerjen.
Imádságunkban is nevel a csend. Szent Ágoston tanítja, hogy Isten olykor késlekedik, hogy növekedjünk a vágyban és a bizalomban. Két szakasz világítja meg ezt a jelenetet: a kitartó özvegy a bíró előtt, akit az Úr éppen azért mond el, hogy kifejezze: mindig imádkozni kell, csüggedés nélkül (vö. Lk 18,1-8), és a jerikói vak, aki minél inkább hallgatásra intették, annál hangosabban kiáltott: Dávid Fia, könyörülj rajtam (vö. Mk 10,46-52). Jézus hallgatása nem hiány; meghívás a kitartásra és arra, hogy ne mondjunk le. Ne siessünk: Isten ismeri szükségleteinket, és arra tanít, hogy bízzunk benne, még akkor is, amikor a válasz nem abban az időben vagy módon jön, ahogyan vártuk.
3. “Küldd el ezt az asszonyt…”: a közbenjárás
A tanítványok odalépnek és kérik: “Küldd el ezt az asszonyt, mert utánunk kiáltozik.” (Mt 15,23). A tanítványok szavai kétértelműek: érthetők úgy is, mint kérés, hogy Jézus hallgassa meg és bocsássa el. A lelki olvasatban, amelyet Aquinói Szent Tamás gyűjtött össze a Catena Aureában, az anya önmagáért kér irgalmat, mert leánya gyötrelme az övévé is vált. Az elbeszélés világosan mutatja, hogy az asszony a leányáért jár közben, és személyesen tart ki Jézus előtt. Ami a tanítványokat illeti, szavaik kétértelműek maradnak: tartalmazhatnak kérést, hogy Jézus hallgassa meg, de fel is fedhetik pusztán bosszúságukat az asszony állhatatossága láttán.
A közbenjárás valami normális, hétköznapi dolog, a keresztény élet és az Egyház életének része. Aranyszájú Szent János kiemeli a közbenjárás értékét, és megmutatja, hogy Isten össze akarta kapcsolni az igazak imádságát mások üdvösségével és megbékélésével. Az Egyház kiváló módon éli meg ezt a bizalmat a Szűzanyában, akinek lelki anyasága egyedülálló módon egyesíti őt Krisztussal, és akinek Mennybevételét e napokban ünnepeljük. Az Anyához bizalommal folyamodunk, biztosak abban, hogy anyai közbenjárása Krisztushoz vezet minket, és mindig egyesül a Fiú akaratával.
Az Írások tele vannak nagy közbenjárókkal: Ábrahám közbenjár Szodomáért (vö. Ter 18,22-33), Mózes a népért (vö. Kiv 32,11-14). Jób könyvében Isten kinyilvánítja, hogy elfogadja az igaz imádságát barátai javára: Menjetek szolgámhoz, Jóbhoz, ő imádkozni fog értetek, és őérte meghallgatlak titeket (vö. Jób 42,8). Nem arról van szó, hogy imádságunk semmit sem ér; hanem arról, hogy kicsinységünket felismerve könyörgésünket azok kezébe is helyezzük, akik már Isten előtt állnak. A szentek, akik Isten jelenlétében vannak, közbenjárnak értünk, mert a mi Istenünk nem a holtak Istene, hanem az élőké (vö. Mt 22,32), és hisszük a szentek közösségét (vö. KEK 956).
4. “Csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem”
Jézus így válaszol: “Csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem” (Mt 15,24). Vajon Jézus vétene az igazság ellen, hiszen mindenkiért jött? Semmiképpen sem. Jézus történeti küldetése először Izraelhez, az ígéret népéhez irányul; a Feltámadás után az evangéliumot minden nemzetnek hirdetni fogják (vö. Mt 28,19). Már maga a tény, hogy pogány területen, Tíruszban és Szidónban van, előképe ennek az egyetemes küldetésnek, ahogyan a gadaraiak vidékén való átvonulás is az volt (vö. Mt 8,28-34). Nem szakíthatunk ki egyetlen verset Isten Igéjének egészéből: az Írást egységében kell olvasni. Később Péter és Pál felismeri, hogy a pogányoknak is hirdetni kellett az evangéliumot (vö. ApCsel 10; ApCsel 15).
Jézus válaszára az asszony odajött, leborult előtte, és így szólt: “Uram, segíts rajtam” (Mt 15,25). Ez a “leborulás” a mély tisztelet és könyörgés gesztusa, amely felismeri benne azt, aki segíthet rajta, összhangban azzal az “Úrral”, akit kezdetben megvallott. És íme a jó hír számunkra: Jézus hozzánk is küldetett, akik nem vagyunk Izrael házából test szerint, hanem Isten új népe, az Egyház vagyunk, amely nem a vér leszármazásából, hanem a hitből született (vö. Róm 9,6-8; Jn 1,12-13). Az evangélium, amelyet az apostolok a pogányokhoz vittek, hozzánk is eljutott.
5. “Asszony, nagy a te hited”
Végül eljön Jézus dicsérete: “Asszony, nagy a te hited; legyen neked, amint akarod!” (Mt 15,28). Az ellentét erős Péter kishitűségével, aki két vasárnappal ezelőtt, a vízen járva, süllyedni kezdett, és ezt hallotta Jézustól: “Kishitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31). Egy pogány asszony itt megmutatja azt a nagy hitet, amely abban a pillanatban hiányzott az apostolok elsejéből.
Hogyan növekedett ez az asszony a hitben? Először az állhatatosság és az imádságban való kitartás által, azon mindig imádkozni, csüggedés nélkül által, amelyről az Úr szól (vö. Lk 18,1). Azután az alázat által, amely felismeri a maga helyét. Jézus azt mondta neki, hogy nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét és a kutyácskáknak vetni, ő pedig így felel: igaz, Uram, de a kutyácskák is esznek a morzsákból, amelyek uraik asztaláról lehullanak (vö. Mt 15,26-27). Nem bocsátkozik gőgös vitába Jézussal. Elfogadja az általa felkínált képet, és alázattal és okossággal megmutatja, hogy még a gyermekek asztaláról hulló morzsák is elegendők leánya megsegítésére. Jézus ekkor kinyilvánítja hite nagyságát, és megadja a gyógyulást. Az alázat az igazság: azt mondani, hogy nem érdemlem, nem megalázkodás, hanem annak felismerése, hogy a kegyelem tiszta irgalom. Eszünkbe jut a gazdag és a szegény Lázár példabeszéde, amelyben a kutyák nyaldosták a koldus sebeit a gazdag ajtajánál (vö. Lk 16,19-21): ott is a kicsi és megvetett az, aki legközelebb van Isten szívéhez.
Feltételezhetjük, hogy a gyógyulás távolról történt, mint a százados esetében, akit Jézus hitéért dicsért (vö. Mt 8,10-13), mert az evangélium azt mondja, hogy abban az órában a leány meggyógyult, anélkül hogy a jelenlévő kislányt megmutatná. Ami életünk számára megmarad, az az alázat nagy leckéje: ne próbáljuk megvásárolni Isten irgalmát vagy kegyelmét érdemeinkre hivatkozva, mint a farizeus, aki dicsekedett a Templomban (vö. Lk 18,11-12). Amikor alázatosan felismerjük szükségünket és Isten irgalmában bízunk, megtanulunk állhatatosan kérni, könyörgésünket bölcsessége és akarata kezébe helyezve. A kánaáni asszony esetében Jézus megerősítette hitét és megadta a gyógyulást: “Legyen neked, amint akarod” (Mt 15,28).
Ez egyben a szüntelen megtérésre való meghívás is, amely nem csupán a nagyböjt vagy az advent idejéhez tartozik, hanem minden naphoz. A kánaáni asszony állhatatossága emlékeztet minket, hogy a megtérés nem ér véget az első lelki előrehaladások után. Avilai Szent Teréz figyelmeztet, a Lelki várkastély lakásairól szólva, hogy lehetséges elkényelmesedni az úton, és összetéveszteni bizonyos előrehaladást az érettség elérésével. A hitnek alázatosnak, ébernek és a kegyelemre nyitottnak kell maradnia. Ne elégedjünk meg langyos keresztény élettel, hanem kérjük a kánaáni asszony állhatatos és alázatos hitét.
A jövő héten találkozunk!
Shalom!
Hétfőtől szombatig egy rövid videónk van; vasárnap pedig a podcastunk a vasárnapi evangéliummal, hogy elmélkedj és imádkozz. Iratkozz fel a csatornára, és hívj meg másokat, hogy több ember szeresse Isten Igéjét. Hagyd ott a “tetszik” jelet, és továbbítsd barátaidnak. Isten áldjon meg. Shalom!
A podcast videója: https://youtu.be/UnPAI9my6Yk a te nyelveden választható felirattal.
A Lectio Divina lépései
A Lectio Divina Isten Igéjének imádságos olvasása. Szánj rá egy időt a csendben, hívd segítségül a Szentlelket, és haladj végig nyugodtan ezeken a lépéseken, magad imádkozva ezzel az evangéliummal.
1. Olvasás (Lectio). Mit mond a szöveg?
Olvasd el figyelmesen a szakaszt, megfigyelve, ki cselekszik, mit tesz és mond Jézus, és hogyan válaszol az asszony. A mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliuma Szent Máté szerint (Mt 15,21-28):
“Abban az időben Jézus visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, kiáltozni kezdett: ‘Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! A leányomat kegyetlenül gyötri egy démon!’ Jézus azonban egy szóval sem válaszolt neki. Ekkor a tanítványok odaléptek és kérték: ‘Küldd el ezt az asszonyt, mert utánunk kiáltozik!’ Jézus így felelt: ‘Csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem.’ Ő azonban odajött, leborult előtte, és így szólt: ‘Uram, segíts rajtam!’ Jézus így válaszolt: ‘Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét és a kutyácskáknak vetni.’ De ő azt mondta: ‘Igaz, Uram! De a kutyácskák is esznek a morzsákból, amelyek uraik asztaláról lehullanak.’ Ekkor Jézus így szólt hozzá: ‘Asszony, mily nagy a te hited! Legyen neked, amint kívánod!’ És abban az órában meggyógyult a leánya.” (Mt 15,21-28)
2. Elmélkedés (Meditatio). Mit mond nekem a szöveg?
Hagyd, hogy egy szó megérintse a szívedet. Hol kell kitartanom az imádságban és nem feladnom? Isten hallgatása előtt bízom-e még? Felismerem-e, hogy minden tiszta irgalom, vagy még ki akarom érdemelni?
3. Imádság (Oratio). Mit mondok Istennek a szöveg alapján?
Válaszolj az Úrnak saját szavaiddal: tedd magadévá a kánaáni asszony imádságát, Uram, könyörülj rajtam; mutasd be azokat, akikért közbenjársz, és kérd Mária közbenjárására az állhatatos hit kegyelmét.
4. Szemlélődés (Contemplatio). Milyen új tekintetet ad nekem Isten?
Maradj csendben Jézus előtt, aki hagyja, hogy legyőzze ennek az asszonynak alázatos hite, és fogadd az irgalom tekintetét, amelyet a te életedre is rávet.
5. Cselekvés (Actio). Mire hív engem ma az Úr?
Válassz egy konkrét gesztust: állhatatos imádságot valakiért, az alázat egy tettét, amely elismeri helyedet Isten előtt, vagy egy újabb lépést a megtérésben, amelyet halogattál.
