Boldogok, akik hallgatják Isten Igéjét
Sokkal többet értek ti a verebeknél
José Ricardo Bezerra és Felipe Bezerra
Evangélium: Máté 10,26-33
Bevezetés
Ennek az évközi 12. vasárnapnak (A év) az evangéliuma Máté 10,26-33, és folytatja azt a missziós beszédet, amelyet az elmúlt vasárnap követtünk. Miután Jézus összegyűjtötte és elküldte a Tizenkettőt, felkészíti őket az üldöztetésre, és ugyanabban a szakaszban háromszor megismétli ugyanazt az intést: „Ne féljetek.” Olyan evangélium ez, amely nemcsak a félelemről szól, hanem Isten szent félelméről és minden emberi élet végtelen értékéről is az Atya előtt.
Mielőtt pontról pontra haladnánk, érdemes egy észrevételt tenni, amely megvilágítja a mai egész szöveget. Jézus egyszerre beszél létünk két dimenziójáról. Van egy fény ennek a földi életnek, különösen az üldöztetéseknek és a vértanúságoknak, és az eljövendő életnek is, amikor valóban semmi rejtett nem marad, ami napvilágra ne kerülne.
Mint mindig, most is öt pontot választottunk elmélkedésedhez és imádságodhoz, amelyeket a podcastban osztunk meg, és amelyet teljes egészében megnézhetsz.
1. Ne féljetek az emberektől
„Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék.” (Mt 10,26).
Az első pont az a szó, amelyet Jézus egyedül a mai szakaszban háromszor megismétel: „Ne féljetek…” (26.28.31. v.). Szokták mondani, hogy ez a „ne féljetek” és változatai 365-ször fordulnak elő a Bibliában, de a pontos szám nem számít. Az számít, hogy a félelem olyan valóság, amely meg tud bénítani minket. Nem mintha a félelem önmagában rossz volna: szükséges, sőt véd is minket. Aki semmitől sem fél, az végül feleslegesen kockáztat. A baj az, amikor a félelem tétlenné tesz, amikor felhagyunk a jó cselekvésével vagy a hit megvallásával, mert aggódunk amiatt, mit tehetnek velünk, vagy mit gondolnak rólunk.
Ezért kéri Jézus, hogy a félelmet a megfelelő helyre irányítsuk. Itt azokról az emberekről beszél, akik üldöznek, akik megölhetik a testet. Tőlük nem szabad félnünk, mert az Úr velünk lesz, és gondoskodik rólunk. A tanítványok, akiket bírák és törvényszékek elé hurcoltak volna, olyan találó szavakat kapnának, hogy senki sem tudna nekik ellentmondani, mert a Szentlélek szólna általuk (vö. Mt 10,17-22). Ezt látjuk például Szent Pálnál, aki Agrippa király előtt olyan erővel hirdeti az evangéliumot, hogy maga a király elismeri: „Kevés híja, hogy meg nem győzöl, hogy kereszténnyé legyek.” (ApCsel 26,28). Amikor az Úrral vagyunk, nincs olyan üldöztetés, amely elhallgattathatna minket.
2. Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne
„Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről.” (Mt 10,27).
Ennek a szónak két arca van. Egyfelől feltárja a Kinyilatkoztatás nyilvános természetét, és meghirdeti a végső ítéletet, amikor minden napvilágra kerül, és semmi sem marad rejtve. A kereszténység soha nem volt kevesek titkainak vallása, sem valami, ami csak a megvilágosodottak elitjének volna fenntartva. A gnoszticizmus eretnekségével szemben, amely titkos tudás által ígérte az üdvösséget, és minden ezoterizmussal szemben, amely ma is létezik, Jézus egyértelmű: amit fülbe súg, azt a háztetőkről kell hirdetni. Az evangélium mindenkié. Az úgynevezett „messiási titok”, amely Szent Márknál jelenik meg (vö. Mk 1,24-25.34; 3,11-12; 5,43; 7,36), amikor Jézus hallgatást kér, csupán körülményekből fakadt, hogy abban a pillanatban ne értsék félre politikai Messiásként.
Ebből fontos következtetést látunk lelki életünk számára: nem a tudás üdvözít, hanem a szeretet. Sem Aquinói Szent Tamás, a kereszténység egyik legnagyobb zsenije, sem Szent Ágoston nem állította, hogy a sok tudás vezet az üdvösségre. Szent Pál már mondta: „a tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet azonban épít” (1Kor 8,1). Egy egyszerű asszony, aki szeretetből szolgálja plébániáját, közelebb lehet Istenhez, mint sokan, akik minden tudományos címmel rendelkeznek. Ez nem jelenti azt, hogy az Egyháznak ne volna szüksége szent tanítókra és a teológia tanulmányozására. Azt jelenti, hogy ha az Úr arra hív, hogy az értelmeddel szolgálj, akkor a lehető legnagyobb szeretettel kell ezt tenned, a felebarát javára. Aki arra hivatott, hogy nap mint nap a templomot söpörje, és ezt szeretettel teszi, ugyanannyit ér Isten előtt, mint az, aki tanít, mert maga Isten mondta, hogy még egy pohár felkínált víz sem marad jutalom nélkül (vö. Mt 10,42).
És a rejtett szentség is feltárul, ha máshol nem, a Mennyben. Szent Charbel, a libanoni maronita szerzetes, a szentség híre nélkül halt meg; még saját szerzetestársai sem tartották szentnek. Csak halála után, amikor épségben maradt testét exhumálták, ismerték fel, mit művelt Isten abban a rejtett életben. A Kis Szent Teréz a Kármelben olyannak tűnt, mint bármely más nővér; amikor meghalt, valaki még azt is mondta, hogy róla „nincs mit elmesélni”. Isten mégis ebből a kicsiségből az Egyház egyik legnagyobb lelkiségét teremtette. Isten a kicsinyek által működik, és mindaz, amit rejtekben, szeretetől tesznek, jutalmat nyer tőle.
3. Isten szent félelme
„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a kárhozatban.” (Mt 10,28).
Itt van ennek az evangéliumnak a szíve, és jól meg kell különöztetnünk. Más dolog az Istent�tő való rettegés; és más, egészen különböző, Isten szent félelme. Nem szabad rettegnünk Istent�tő, mert Isten szeretet, ahogyan Szent Iános hangsúlyozza első levelében és az egész evangéliumban. Isten szent félelme valami más: a tisztelet, a hódolat és az alázat, amellyel teremtményi helyünket felismerjük a Teremtő előtt. Már az Ószövetség is mondta, hogy az Úr félelme a bölcsesség kezdete (vö. Péld 9,10; Zsolt 111(110),10), és Izajás a Szentlélek ajándékai közé sorolja (vö. Iz 11,2-3). Isten szent félelmével bírni annyit tesz, mint úgy állni elé, hogy tudjuk: szeret minket, és igaz, igazságos és szeretetteljes életre hív, és akarni az ő akaratát szeretetől megtenni.
Nem Isten az, aki valakit a pokolba taszít; hanem maga a bűn, amikor az ember szabadon elfordul Istentől mindvégig. Amikor Jézus arról beszél, aki a lelket és a testet elpusztíthatja, emlékezzünk arra, hogy az első, aki a kárhozatba veti magát, maga a bűnös. Ami elítél minket, az a bűn, az az Istent�tő, aki a szeretet, való önkéntes elszakadás. Ezért az Egyház még a tökéletlen bánatot is értékeli, az úgynevezett megfélemlést, a bűn következményeitől való félelemből fakadó bánatot; ez már érvényes, és megnyitja az utat a tökéletes bánathoz, amely a szeretetből születik (vö. KEK 1452-1453).
És hogyan mérhető ez a szeretet? Minél jobban szeretünk valakit, annál inkább készek vagyunk áldozatot hozni érte. Egy apa és egy anya álmatlan éjszakákat tölt a beteg gyermek mellett, és nem is nevezi áldozatnak. Érdemes őszintén megkérdezni: mennyi időt töltök a képernyők előtt, és mennyi időt az Úr előtt? És ez nem azért, hogy elítéljük magunkat, hanem hogy lássuk, valójában hol van a szívünk. Ez az elmélkedés az imádságra is érvényes. Aki csak azért imádkozik, hogy érezzen valamit, önmagát helyezi annak középpontjába. De mindig érdemes imádkozni, még akkor is, ha semmit sem „érzünk”. Olyanok legyünk, mint a betániai Mária, aki a legdrágább illatszert öntötte Jézus lábára, anélkül hogy mérlegelte volna, mennyibe kerül, hanem Jézus iránti szeretetből tette (vö. Jn 12,1-11).
4. Sokkal többet értek ti a verebeknél
„Vajon nem adnak-e két verebet egy fillérért? És mégsem hull a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.” (Mt 10,29-31).
Ez az a pont, amely a legjobban megvigasztal. A liturgikus szöveg azt mondja, „sok verébnél“, egyes fordítások pedig „minden verébnél”. De mindegy, mert a sok benne van a mindenben, mint abban a másik szakaszban, amely azt mondja, hogy Jézus „sokakért” ontotta vérét (Mt 26,28), aminek ugyanaz az értelme, mint a mindenkiért. Amit az Úr állít, az az, hogy az élet végtelen értékkel bír Isten előtt. És mi ennek az értéknek a mértéke? Jézus drága vérének ára. Isten elküldte tulajdon Fiát, és ő életét adta értünk. Ez a mi megváltásunk ára (vö. 1Pt 1,18-19; 1Kor 6,20).
Sajnos a világ elveszítette az emberi élet értékének érzékét. A mai társadalom aszerint méri az embert, amit termel, egy haszonelvű logikában, amelyben az idő pénz, és aki nem termel, az látszólag semmit sem ér. De az ember értéke nem abban rejlik, amit termelni tud. Nem a munka adja meg az ember méltóságát, hanem ellenkezőleg: az ember az, aki méltóságot ad a munkának. Egy még anyaméhben lévő magzat, egy idős ember, aki már nem termel, egy kómában lévő személy: mindannyian ugyanazzal az értékkel bírnak Isten előtt, és így kellene lennie mindenki szemében is. Aki nem ismeri Isten szeretetének dimenzióját, az nehezen érti meg egy ember értékét. Innen az evangelizáció sürgőssége, hogy az evangélium örömhírét minden teremtménynek elvigyük. Amikor felismerem, hogy Isten szeret, azt is felismerem, hogy ő szereti a többieket is, és kezdem őket úgy szeretni, ahogyan ő szereti őket. Ez a tudat csak a kapott és viszonzott szeretetből születik.
5. Aki megvall engem az emberek előtt
„Aki tehát megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32-33).
Az utolsó pont a tanúságtétel, és itt a végső ítélet tér vissza a színre. Ennek a földi életnek vége lesz; az örök élet örökké tart, és lesz egy ítélet, amely elől nem menekülhetünk. De aki megítél minket, a tökéletes Bíró lesz, aki nem érdekből vagy elfogultságból teszi ezt, ahogy a földön oly gyakran megesik. Isten a szív szerint és a tetteink szerint ítél. És a mérce a szeretet lesz. Ahogy az evangélium mondja (vö. Mt 25,31-46), amit a legkisebb testvérnek teszünk, azt neki tesszük. És Keresztes Szent János mindent összefoglal ebben a szép mondatban: „Életünk alkonyán a szeretet alapján ítéltetünk meg.” Emlékezzünk még Aranyszájú Szent Jánosra, amikor figyelmeztet minket: az Úr köröttünk van, és gyakran nem ismerjük fel.
Ezért soha nincs késő szeretni. Ha még nem szeretsz eléggé, kezdd el most, szeretve azt, aki melletted van, gyakorolva a szeretetet, különösen az iránt, aki semmit sem tud viszonozni. És egy reményt adó szó a végére: senki sem szűnik meg kísértést szenvedni ebben az életben, legyen bármilyen szent. Még a nagy szentek is mindvégig küzdöttek önmagukkal. A titok nem az, hogy soha többé ne vétkezzünk, hanem hogy bűnösnek ismerjük el magunkat, és nap mint nap befogadjuk Isten irgalmát. Aki megtanul gyónni, vádolni önmagát és bocsánatot nyerni az élet folyamán, az úgy áll majd Isten elé, hogy hozzászokott a megbocsátás befogadásához. „A tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” (1Jn 4,18), tanítja Szent János, és „a szeretet befödi a bűnök sokaságát” (1Pt 4,8), emlékeztet minket Szent Péter. Nem érdemeljük ki a Mennyet; az irgalom az, ami megment minket.
A Lectio Divina lépései
A Lectio Divina Isten Igéjének imádságos olvasása. Tarts egy időt csendben, hívd a Szentlelket, és nyugodtan haladj végig ezeken a lépéseken, magad imádkozva Isten Igéjével.
1. Olvasás (Lectio). Mit mond a szöveg? Olvasd el figyelmesen, többször is, ennek a vasárnapnak az evangéliumát. Vedd elő a Bibliádat, vagy olvasd el a szöveget a podcast videójának leírásában.
2. Elmélkedés (Meditatio). Mit mond a szöveg nekem? Térj vissza a fenti öt ponthoz, és hagyd, hogy egy szó megérintse a szívedet: a „ne féljetek“, az, ami „rejtve van és feltárul”, „Isten szent félelme“, az, hogy mennyit „érünk” az Atya előtt, a „tanúságtétel” az emberek előtt.
3. Imádság (Oratio). Mit mondok Istennek a szövegből kiindulva? Válaszolj az Úrnak imádságban, saját szavaiddal. Hagyd, hogy a Szentlélek benned és érted imádkozzon. Add át az Úrnak félelmeidet, és kérd a szeretet kegyelmét, amely kiűz minden félelmet.
4. Szemlélődés (Contemplatio). Milyen új tekintetet ad nekem Isten? Keress egy kápolnát az Oltáriszentség imádásával, személyesen vagy legalább virtuálisan, és maradj csendben az Úr előtt, hagyva, hogy rád tekintsen ő, aki még a fejed hajszálait is számon tartja, és nevedről ismer téged.
5. Cselekvés (Actio). Mire hív ma az Úr? Tégy egy konkrét elhatározást: győzz le egy félelmet, hogy tanúságot tégy a hitről, térj vissza a gyónáshoz, vagy tégy egy szeretet-gesztust valaki felé, aki nem tudja viszonozni. És oszd meg ezt az Igét valakivel a családodból vagy a barátaid közül. Jegyezz fel mindent az imafüzetedbe.
A jövő hétig!
Shalom!
Hétfőtől szombatig egy rövid videónk van; vasárnap pedig a podcastunk a vasárnapi evangéliummal, hogy elmélkedhess és imádkozhass. Iratkozz fel a csatornára, és hívj meg másokat is, hogy egyre több ember szeresse Isten Igéjét. Hagyd ott a „tetszik”-edet, és oszd meg barátaiddal. Isten áldjon meg. Shalom!
A podcast videója: https://youtu.be/OZREHKqeuZs
