José Ricardo F. Bezerra és Felipe Bezerra
Az évközi 16. vasárnap evangéliumában, A évben (Mt 13,24-43), az Egyház tovább elmélkedik Szent Máté 13. fejezetén, a példabeszédek nagy fejezetén. A magvető példabeszéde után Jézus a konkoly és a búza példabeszédét tárja elénk (és annak magyarázatát a tanítványoknak), két másikkal együtt: a mustármaggal és a kovásszal. Az Úr ismét mindennapi életünk képeit veszi, hogy természetfölötti valóságokat tárjon fel előttünk: a világ szántóföldjén, és szívünk szántóföldjén is, a búza és a konkoly együtt nő az aratásig. Ez a példabeszéd Isten türelméről, a rossz misztériumáról és arról a reményről szól, amelyet az Úr mindnyájunkba helyez.
Ahogy szokásunk, az alábbiakban öt pontot mutatunk be, hogy segítsünk neked ezzel az evangéliummal imádkozni, amelyeket a „Boldogok, akik hallgatják Isten szavát” című podcastban elmélkedtünk (https://www.youtube.com/watch?v=2wds9lWJQVc); ezt megnyithatod, hogy meghallgasd osztozásunkat a kívánt nyelven.
1. „A mennyek országa hasonló…”
Jézus így kezdi nyilvános igehirdetését: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa” (Mt 4,17). Máté, jó zsidóként, aki kerüli az isteni név kimondását, inkább „mennyek országát” mond „Isten országa” helyett (Mk 1,15). A példabeszédekben az Úr mindig egy összehasonlításból indul ki: az ország nem pontosan a magvető, a háló vagy a kovász, hanem olyan, mint ezek a valóságok. Jézus felveszi a mi nyelvünket és konkrét életünket, hogy megértesse velünk azt, ami messze fölöttünk áll. Nincs semmi rejtett vagy titkos a hitünkben: az Úr a lehető legvilágosabb akar lenni, mert az ország nincs „itt” vagy „ott”, hanem már közöttünk van, kéznyújtásnyira.
2. „Aki a jó magot veti…”
Ki az az ember, aki a jó magot vetette szántóföldjébe? Maga Jézus magyarázza meg: az Emberfia (Mt 13,37). Órigenész (Kr. u. 185-254), az Egyház atyja, Jézust autobasileiának, magának a megszemélyesült Országnak nevezte. A tanítványok, akiket az Ország hirdetésére küldött, később megértették, hogy az Ország maga Jézus. A jó mag pedig azok, akik az Országhoz tartoznak (Mt 13,38), vagyis mi, amikor az Úrhoz akarunk tartozni. De vigyázat: nem vagyunk mindig ebben az állapotban. Néha elesünk, eltávolodunk, és ezért nem dicsekedhetünk azzal, hogy „én biztosan búza vagyok”. Ahogy Szent Pál figyelmeztet: „Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék” (1Kor 10,12). Ami fenntart bennünket, az az állhatatosság: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13).
3. „Ki a konkoly?”
A példabeszéd magyarázatában Jézus a konkoly három jellemzőjét adja meg: „azok, akik a Gonoszhoz tartoznak” (…), „akik másokat bűnre visznek, és akik a rosszat cselekszik” (Mt 13,38.41). Mielőtt ujjal mutogatnánk, jó magunkba nézni: hányszor voltunk mi magunk, bizonyos pillanatokban, konkoly? Dávid király, Isten fölkentje, vétkezett és másokat is bűnre vitt (vö. 2Sám 11-12). Péter, akit az apostolok Fejévé választottak, háromszor tagadta meg Jézust (vö. Mt 26,69-75), és az Úr mégsem vetette el őt: már rábízta Egyházának kormányzását, és megerősítette: „legeltesd juhaimat” (Jn 21,15-17). Íme a nagy tanulság a sietség ellen, amely „törölni”, kivágni és elítélni akarja az embereket: van lehetőség a megtérésre. Dávid megtért (vö. Zsolt 50/51), Péter keservesen sírt (vö. Mt 26,75) és visszatért. Jézushoz hasonlítani annyit jelent, mint hinni az emberekben akkor is, amikor vétkeznek, különösen amikor vétkeznek, és azt mondani: „Térj vissza, még van idő”.
4. „Az ellenség, aki a konkolyt vetette, az ördög”
Az Emberfiával szemben, aki a jó magot veti, ott áll az ellenség, aki a konkolyt veti: az ördög (vö. Mt 13,39), aki megoszt, aki cselszövést, zűrzavart és szakadást terjeszt. A példabeszéd világos: Isten nem szerzője a rossznak. De akkor miért létezik a rossz? Szent Ágoston azt tanítja, hogy a rossz nem teremtett „dolog”, hanem a jó hiánya, ahogyan a sötétség a fény hiánya és a hideg a meleg hiánya. Isten megengedi, mert szabadnak teremtett minket, és mert képes még magából a rosszból is nagyobb jókat kihozni. A legfőbb bizonyíték a kereszthalála volt: a legszörnyűbb bűnből, amit az emberiség elkövethetett, Isten Fiának megöléséből, az Úr megnyitotta az üdvösség lehetőségét mindenki számára. Jézus már legyőzte a rosszat, a bűnt és a halált.
5. „Az aratás”
Miért nem engedi meg a szántóföld ura a szolgáknak, hogy azonnal kigyomlálják a konkolyt? Mert a konkoly és a búza megjelenésében szinte azonos, és az egyiket kihúzva a másikat is kockáztatnák. Ez Isten türelme és irgalma: ebben az időben együtt nőnek, és van idő a megtérésre. De lesz aratás, az idők végén, amikor az angyalok elvégzik a szétválasztást. Az ellentét éles: egyeseknek „sírás és fogcsikorgatás” lesz, a pokol valósága, amelyet az Úr irgalmából nem rejt el előlünk; másoknak fénylő ígéret: „az igazak ragyogni fognak, mint a nap, Atyjuk országában” (Mt 13,43). Keresztes Szent János ezt az Istennel való egyesülést a fához hasonlítja, amely a tűzbe vetve izzóvá és fényessé válik, mint az; Avilai Szent Teréz pedig a két gyertyáról beszél, amelyek lángja eggyé egyesül. Akik most sírnak és megpróbáltatnak, ragyogni fognak, mint Mózes, akinek arca sugárzott az Istennel való találkozás után (vö. Kiv 34,29-35), és mint a Szűz Mária, napba öltözve (vö. Jel 12,1).
A Lectio lépései, hogy ezzel az evangéliummal imádkozzunk
Olvasás (lectio): Olvasd el nyugodtan Máté 13,24-43-at. Figyeld meg a szereplőket: a magvetőt, az ellenséget, a sietős szolgákat, az aratókat. Vedd észre a szántóföld urának válaszát: „Hagyjátok, hadd nőjön mindkettő az aratásig”.
Elmélkedés (meditatio): Felismerem-e, hogy a szívemben konkoly és búza egyaránt nő? Sietek-e „kivágni” és elítélni másokat, elfeledve, hogy az Úr türelmes velem? Mit tápláltam jobban az életemben: azt, ami gyümölcsöt hoz, vagy azt, ami üres?
Ima (oratio): Beszélj őszintén az Úrral. Kérd az őszinte megtérés kegyelmét, hogy ne engedd, hogy a neheztelés és a rossz győzedelmeskedjék a szívben, és a végső állhatatosság kegyelmét.
Szemlélődés (contemplatio): Imádd Jézust, az isteni Magvetőt, aki hisz benned és nem mond le rólad. Szemléld az ígéretet: „az igazak ragyogni fognak, mint a nap, Atyjuk országában”.
Cselekvés (actio): Végezz jó lelkiismeret-vizsgálatot a konkoly három, a példabeszédben említett jellemzőjével kapcsolatban: az alkalmakat, amikor a Gonoszhoz tartoztál, az ő eszközeként, vagy másokat bűnre vittél, vagy magad tetted a rosszat. Térj meg, keresve a gyónásban az Úr bocsánatát.
Befejezés: meghívás az imára
Ebben a példabeszédben az Úr ránk bízza türelmét és irgalmát. Nem siet elítélni minket: siet megmenteni minket. Ezért nincs itt a feladás ideje: most van itt a visszatérés ideje, hogy még egyszer felkeljünk, hogy a Kiengesztelődés Szentségéhez folyamodjunk és befogadjuk az új szív kegyelmét. Kezdd velünk az imádságodat:
„Uram, dicsérünk és áldunk Téged ezért a példabeszédért, amelyet ránk bízol. Megengeded, hogy a konkoly a búzával együtt nőjön, mert sokszor mi magunk hasonlítunk arra a konkolyra: búza a látszatunk, de a szívünk távol van Tőled. Add meg nekünk az őszinte megtérés kegyelmét, hogy minden rosszat kitépjünk szívünkből, és ne engedjük, hogy a neheztelés győzzön, hanem hogy a Te bocsánatod megújítson minket. Add meg nekünk a végső állhatatosság kegyelmét, hogy Veled legyünk az örökkévalóságban. Szűz Mária, az irgalmasság Anyja, adj nekünk Jézuséhoz hasonló szívet, szelídet, alázatosat és irgalmasat. Ámen.”
Ezen a héten minden találkozásunk hagyja az embereket boldogabban, mint amilyenek voltak, legyünk búza, amely a szeretet, a jóság és a szépség gyümölcseit termi mások életében.
A jövő vasárnapig!
Shalom!
A Formáció rovatban megtalálod a többi vasárnap lectio szövegeit. Hétfőtől szombatig egy rövid videónk van; vasárnap pedig a podcastunk a vasárnapi evangéliummal, hogy elmélkedj és imádkozz. Iratkozz fel a @FelizesOsQueOuvem csatornára, és hívj meg másokat is, hogy egyre többen szeressék Isten szavát és imádkozzanak vele. Hagyd itt a „like”-odat, és küldd tovább barátaidnak. Isten áldjon meg. Shalom!
Hallgasd meg teljes osztozásunkat a podcastban: https://www.youtube.com/watch?v=2wds9lWJQVc felirattal, amelyet a saját nyelveden választhatsz ki.
