José Ricardo Bezerra és Felipe Bezerra
Az évközi 26. vasárnapon az evangélium (Mt 21,28-32) a két fiúról szóló példabeszédet tárja elénk. Az apa mindkettőt arra kéri, hogy dolgozzanak a szőlőben. Az első azt feleli: „Nincs kedvem!”, de később megbánja, és mégis kimegy. A második azt feleli: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem megy. Jézus pedig megkérdezi: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” (Mt 21,31).
Ez is egy újabb felhívás a megtérésre. Jézus a főpapokhoz és a nép véneihez beszél, és az evangélium egy erős mondattal zárul: „És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” (Mt 21,32). Amikor Jézus azt mondja, hogy a vámosok és az utcanők megelőznek minket Isten országában, a kérdés visszafordul ránk: nem tartjuk-e magunkat túl sokra? Jézus még akkor is, amikor kemény, azért kemény, hogy megtérítsen, sohasem azért, hogy elítéljen vagy eltaszítson. És minél többet imádkozunk, annál inkább tudatában kell lennünk gyengeségünknek és annak, hogy szükségünk van a megtérésre. Mint mindig, most is öt pontot választottunk elmélkedésedhez és imádságodhoz, ezeket a podcastban osztottuk meg: https://youtu.be/x88PbSVA320 (a saját nyelveden elérhető felirattal).
1. „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt”
„Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt.” (Mt 21,28).
Érdemes elhelyezni a mai evangéliumot. Múlt vasárnap a 20. fejezetnél tartottunk, a szőlőmunkásoknál (vö. Mt 20,1-16a). A 21. fejezet Jézus jeruzsálemi bevonulásával kezdődik (vö. Mt 21,1-11); aztán Jézus kiűzi a kufárokat a templomból (vö. Mt 21,12-13), kimegy a városból, és megtörténik a fügefa esete (vö. Mt 21,18-22). Amikor visszatér a templomba, a főpapok és a vének kérdőre vonják, milyen hatalommal tette mindezt, Jézus pedig egy másik kérdéssel felel: „János keresztsége honnan volt? Az égből vagy az emberektől?” (Mt 21,25). Ők tanakodtak egymás között, féltek a tömegtől, és inkább nem kötelezték el magukat: „Nem tudjuk” (Mt 21,25-27). Ebben a helyzetben kezdi Jézus: „Erről mi a véleményetek?” Szinte baráti hangot hallhatunk itt, mintha azt mondaná: na, akkor mondok nektek egy kis történetet. És ezzel a kérdéssel Jézus arra hívja őket, hogy ítéljék meg a helyzetet, és anélkül, hogy észrevennék, a saját magatartásukat is.
A napi liturgia nagyon jó és gyakorlatias, de ismerni kell a Bibliát, és imádkozni kell vele, hogy tudjuk, honnan jön és hová tart az evangélium. Jézus már Jánosról beszélt, és Jánosról beszélve fogja befejezni: semmi sem jön a semmiből.
A két fiúról azonnal az irgalmas Atyáról szóló példabeszéd két fia jut eszünkbe (vö. Lk 15,11-32). Itt Jézus nem mondja meg, melyik az idősebb és melyik a fiatalabb; csak annyit mond: „az egyik” és „a másik”. Egy patrisztikus olvasat a pogányokat és Izrael népét látja ebben a két fiúban; egyes egyházatyák még a sorrendet is felcserélik az első és a második között. A szőlő pedig már az Ószövetségben Izrael népének képe volt (vö. Iz 5,1-7). Az Újszövetségben maga Jézus mutatkozik be „az igazi szőlőtőként”, az Atyát pedig szőlőművesként mutatja be (vö. Jn 15,1kk); és a szőlő Isten országáról is beszélni kezd. Múlt vasárnap a szőlőmunkások, ma a szőlőbe hívott fiúk, jövő vasárnap a szőlőművesek. Mi az Ország szőlőjének munkásai vagyunk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37).
Ebbe a képbe mindannyian bele tudjuk helyezni magunkat. Senki sem mindig az első fiú, és nem is mindig a második: mindkettőből van bennünk valami, ahogy abból a fiúból is, aki kikérte az örökség rá eső részét, és abból az idősebb testvérből is, aki kint maradt és zúgolódott (vö. Lk 15,12.28-30). A nagy veszély az, ha úgy állunk ott, mint a farizeus, aki állva hálát ad, hogy nem olyan, mint az a másik (vö. Lk 18,11). Vigyázz: lehet, hogy te vagy az a másik. Mindig fontos úgy imádkozni, mint a vámos: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13).
2. „Nincs kedvem!” De később megbánta, és mégis kiment
„A fiú azt válaszolta: »Nincs kedvem!«, de később megbánta, és mégis kiment.” (Mt 21,29).
A liturgikus fordítás itt azt mondja: „megbánta”; más fordítások szerint „meggondolta magát”. A görögben ugyanaz az ige áll itt, mint amelyet Jézus a végén használ: „még utólag sem tértek jobb belátásra” (Mt 21,32): metamélomai, megbánni, meggondolni magát. Közeli rokona egy másik szónak, amelyet az Újszövetség a megtérésre használ, a metanoiának, amelyet átalakulásnak, gondolkodásmód változásának is fordíthatunk. Valami történt ennek a fiúnak a belsejében. Jézus az evangélium elejétől a végéig beszél a megtérés szükségességéről, és Keresztelő János már hirdette azt (vö. Mt 3,2).
Itt fény vetül akaratunk és Isten akaratának egyesülésére. Avilai Szent Teréz „A belső várkastély” című könyvében, az ötödik lakásokban beszél róla. Az akarat egyesülése nem azt jelenti, hogy már nem érzem a saját akaratomat: azt jelenti, hogy tudva, mi Isten akarata, meg akarom tenni, akár tetszik, akár nem, akár könnyű, akár nehéz. Isten akarata sokszor nagy kihívásként jelenik meg, és a testünk elutasítja. Ez a fiú valami ilyesmit mutat: a szája nemet mondott, de a tette mást mondott.
A szöveg nem mondja meg, mennyi idő múlva bánta meg. Bizonyára volt ideje gondolkodni. És mi indít bennünket arra, hogy meggondoljuk magunkat és megtérjünk? Legalább négy utat felidézhetünk.
Az első a szó, az érv, az igehirdetés. Péter azt mondja: „Soha nem mosod meg a lábamat!”, Jézus pedig így felel neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz közöd hozzám.” Péter erre azt mondja: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” (Jn 13,8-9). Szent Pál pedig megkérdezi: „Hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? És hogyan hallják, ha nincs, aki hirdesse?” (Róm 10,14).
A második a megpróbáltatások. Isten elküldte Jónást, hogy prédikáljon Ninivében, ő pedig az ellenkező irányba menekült (vö. Jón 1,1-3). Jött a vihar és a nagy hal, amelyben Jónás három nap és három éjjel volt (vö. Jón 2,1), és végül elment (vö. Jón 3,1-3). A megpróbáltatások néha magunkba szállásra késztetnek, és elvezetnek oda, hogy teljesítsük Isten akaratát.
A harmadik az istenélmény. Így volt ez annyi szentnél: Avilai Szent Teréznél, Loyolai Szent Ignácnál, Assisi Szent Ferencnél a San Damiano-i feszület előtt.
A negyedik a kegyelem érintése. Szent Ágoston oly sok ellenállás után megérezte ezt az érintést, és döntött: most, ma (vö. Vallomások VIII,12). Lisieux-i Szent Teréz valami hasonlót mesél az 1886-os karácsony éjszakájáról. Minden adott volt ahhoz, hogy megint sírjon és jelenetet rendezzen, amikor meghallotta apja egy fáradt megjegyzését. De másként döntött: letörölte a könnyeit, lement, és megörvendeztette apját és nővéreit. Nem lett rögtön jó neki, de erősebb volt önmagánál, befogadta a kegyelmet, és néhány perc alatt megérett (vö. A kézirat, 44v-45r). És talán te is átéltél már megtérést ezeknek az utaknak valamelyikén. Lisieux-i Szent Teréznek van még egy mondata egy 1897-es verséből, amely első hallásra furcsának tűnik: „Mindig a magam akaratát teszem” (45. vers, „Az én örömöm”). Ugyanebben a versben elmagyarázza, hogy az ő öröme Jézus akaratát akarni. Mivel akarata egyesült Istenével, Isten akaratát teljesíteni annyit jelentett, mint a sajátját teljesíteni.
3. „Szívesen, uram!” Menni azonban nem ment
„Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: »Szívesen, uram!«, menni azonban nem ment.” (Mt 21,30).
Erről a be nem teljesített „szívesen, uram”-ról Jézus szava jut eszünkbe: „Nem mindenki, aki mondja nekem: Uram, Uram!, jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). És rögtön utána: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztünk ki ördögöket?” Ő pedig így felel: „Sohasem ismertelek titeket” (Mt 7,22-23). Nem elég a szó. Szent János azt mondja: „Fiacskáim, ne szóval és ne nyelvvel szeressünk, hanem tettel és igazságban!” (1Jn 3,18). Szent Jakab pedig: „Legyetek az ige megvalósítói, és ne csak hallgatói” (Jak 1,22).
A szólás szerint a szavak meggyőznek, a példák magukkal ragadnak. Ezt a következetességet maga Jézus élte meg a legteljesebben. Senki sem vádolhatta bűnnel (vö. Jn 8,46): beszélt, és példát is adott. Az utolsó vacsorán megmosta a tanítványok lábát, és azt mondta: „Ha ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha meg is teszitek” (Jn 13,17). Egy dolog csak úgy mondani valamit, és más dolog teljesíteni az Atya akaratát. És még az is, aki keveset beszél, de cselekszik, óriási különbséget tesz. Kalkuttai Szent Teréz nem volt igehirdető; kevés beszédét ismerjük, és nézd meg, hogyan teljesítette Isten akaratát. Mindenkinek megvan a maga küldetése és hivatása, de a fecsegés veszélyes. Itt érdemes a kérdést a saját Lectiónkba is elvinni: lehet, hogy csak mondom: „Uram, Uram”, de nem teljesítem Isten akaratát?
Jézus később azt is mondja az írástudókra és a farizeusokra, hogy mondják, de nem teszik, amit hirdetnek (vö. Mt 23,3). Itt nem nevezi őket képmutatóknak: a megtérés hiányát leplezi le. „Nem az szennyezi be az embert, ami a száján bemegy, hanem ami a száján kijön, az szennyezi be az embert”, mert a szívből jön (Mt 15,11.18). A próféták már mondták: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem” (Iz 29,13; vö. Mt 15,8). És ahogy Lukács 15. fejezetében, ahol az irgalmasságról szóló három példabeszéd azzal kezdődik, hogy a vámosok és a bűnösök Jézushoz közeledtek, hogy hallgassák őt (vö. Lk 15,1), úgy Jézus itt is azt mondja, hogy ők járnak elöl. Tudatában vannak saját bűnüknek, és tudják, hogy nem érdemlik meg az Országot. A baj akkor van, amikor mi úgy gondoljuk, hogy megérdemeljük, és fölébe helyezzük magunkat másoknak. Mit ér, ha prédikálok és beszélek, de nem teljesítem Isten akaratát?
Szűz Mária a második fiú ellentéte. Azt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38), és sietve útra kelt, hogy szolgáljon rokonának, Erzsébetnek (vö. Lk 1,39). Amikor egy asszony boldognak mondja az anyaölet, amely őt hordozta, Jézus így felel: „Sőt inkább boldogok, akik hallgatják Isten igéjét, és megtartják azt” (Lk 11,28). Ez a csatornánk neve, és a folytatása éppen az, hogy tettekre váltjuk az igét.
4. „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?”
„Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” (Mt 21,31).
Ez a fő kérdés: teljesíteni az Atya akaratát. Nem farizeusok felelnek, hanem főpapok és vének. A főtanácsban szadduceusok és farizeusok ültek, és a két csoport nagyon másként gondolkodott például a feltámadásról (vö. ApCsel 23,6-8). Most válaszolnak a kezdeti kérdésre: „Erről mi a véleményetek?”, és pontosan abba a csapdába esnek, amelyet Jézus várt: „Az első.” Teljesen igazatok van. Jézus pedig így zárja: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában” (Mt 21,31). Nem akarták megmondani, hogy János keresztsége az égből vagy az emberektől volt-e (vö. Mt 21,25-27); most maguk mondták ki, hogy az számít, aki cselekszik, és nem az, aki beszél. Ebben a „nem tudjuk”-ban az elköteleződés elutasítását olvashatjuk ki, amely mélyén a hit és a megtérés elutasítása is.
Ez ugyanaz a pedagógia, mint Jézus más kérdéseiben. A farizeus Simonnak, aki befogadta őt a házába, felteszi a kérdést, hogy a két adós közül melyik fogja jobban szeretni, és Simon azt feleli: „Gondolom, az, akinek többet elengedett” (Lk 7,43). A bűnös asszony „nagyon szeretett”, mert sok bűne bocsánatot nyert (vö. Lk 7,47). A törvénytudótól az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd után Jézus megkérdezi, ki lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett; ő azt feleli: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus pedig azt mondja: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lk 10,36-37). Nem elég látni és továbbmenni; a konkrét szeretetről van szó.
„A szeretet a törvény teljessége” (Róm 13,10), és „a szeretet sok bűnt eltakar” (1Pt 4,8). Aki azt mondja, hogy megtartja a törvényt, de nem szeret, az nem tartja meg a törvényt. Sokat látjuk az interneten, ahogy emberek szabályt szabályra halmoznak, mintha a szabályok bárkit is megmentenének: »Az igazi katolikus ezt nem teszi, azt nem teszi«. Amit teszek vagy nem teszek, az annak a tükre lesz, ami bennem van; de ha szeretet nincs bennem, semmit sem ér (vö. 1Kor 13,1-3). A megtérés belülről halad kifelé; ha nem így van, üres. Ezért kéri Jézus, hogy „szívből” bocsássunk meg (Mt 18,35).
És Isten elé csak a saját bűnömet tudom odavinni, mert nem ismerem a másik szívét. A zsoltárral imádkozunk: „Mert elismerem gonoszságomat, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem” (Zsolt 51,5-6). Szent Teréz azt tanítja, hogy „az alázatosság: járni az igazságban” (vö. A belső várkastély, Hatodik lakások 10,7). Ezt a mondatot sokszor félreértik, mintha az igazság a diplomám vagy a címeim lennének. Az igazság az, hogy bűnös vagyok, nem érdemlem meg Isten irgalmát, és Isten irgalmas. Az alázat nem önlekicsinylés: annak felismerése, hol a helyem. Maga Szent Teréz, amikor leírja annak a helynek a látomását, amely a pokolban várt rá, azt írja, hogy ez volt „az egyik legnagyobb kegyelem, amelyet az Úr nekem adott” (Önéletrajz 32,4), mert ott megértette, mitől mentette meg őt Isten irgalma. Voltak elragadtatásai és annyi rendkívüli kegyelme, mégis ezt a legnagyobbak közé sorolta. Keresztes Szent János pedig figyelmeztet, hogy aki a lelki vigasztalásokkal kérkedik, nagy veszélyben van (vö. A lélek sötét éjszakája I,2): Isten kegyelme alázatosabbá tesz bennünket.
5. „Még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki”
„És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” (Mt 21,32).
Ez az utolsó vers ragadja meg a figyelmet: a bűnbánat a hitért van. Amikor megtérünk, azért térünk meg, hogy higgyünk Jézus Krisztusban. Szent János evangéliuma is a hit kérdésével zárul: a jeleket azért írták le, „hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az ő nevében” (Jn 20,31).
A főpapok és a vének nem hittek, pedig annyi jelet láttak. És most volt még egy erős jel: a vámosok és az utcanők megtérése. Bár látták ezt a megtérést, ők nem tértek meg, és mindig ezer okot találtak arra, hogy ne higgyenek. Amikor a tömegek Keresztelő Jánoshoz mentek, a vámosok megkérdezték: „Mester, mit tegyünk?” János pedig így felelt: „Ne követeljetek többet, mint amennyi elő van írva!” (Lk 3,12-13). Vámosok maradtak, de megtértek. Róluk mondja Jézus, hogy elöl járnak az Országban. Akik pedig Jézust hallgatták, továbbra is kemény szívűek maradtak.
A szív keménységével szemben, legyen az a miénk vagy azoké, akiket szeretünk, vannak dolgok, amelyeken csak az imádság segít. Nem mi fogjuk legyőzni senki szívének keménységét; ha nem maga Isten, akkor ki? Itt kérhetjük Szent Mónika közbenjárását, aki éveken át kitartott az imában fia, Ágoston megtéréséért: kérni, keresni, zörgetni és kitartani, mert az Atya „Szentlelket ad azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13). Melyik apa ad fiának kígyót, ha halat kér tőle? (Lk 11,11). A legnagyobb kegyelem a Szentlelket kérni, mert a Lélek még a kéréseinket is átalakítja: amit mi a legjobbnak gondolunk, azt Isten arra változtatja, ami az ő akarata, és ami valóban a legjobb nekünk (vö. Róm 8,26-27).
A Lectio Divina lépései
A Lectio Divina Isten igéjének imádságos olvasása. Szánj időt a csendre, hívd segítségül a Szentlelket, és nyugodtan járd végig ezeket a lépéseket, magad is imádkozva ezzel az evangéliummal.
1. Olvasás (Lectio). Mit mond a szöveg?
Evangélium (Mt 21,28-32)
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: »Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!« A fiú azt válaszolta: »Nincs kedvem!«, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: »Szívesen, uram!«, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
2. Elmélkedés (Meditatio). Mit mond nekem a szöveg?
Mikor vagyok én az első fiú, aki nemet mond, aztán mégis elmegy? És mikor vagyok a második, aki azt mondja: „szívesen, uram”, és nem megy el? Melyik úton térített már meg engem az Úr: egy szó, egy megpróbáltatás, egy istenélmény, a kegyelem érintése által?
3. Ima (Oratio). Mit mondok Istennek a szöveg alapján?
»Urunk, ma ezt a kegyelmet kérjük tőled: még ha szavaink, külsőnk vagy érzéseink el is utasítják akaratodat, adj nekünk erőt, hogy teljesítsük akaratodat. Add meg nekünk a kegyelmet, hogy felismerjük, mennyire nem érdemeljük meg irgalmadat, és mennyire irgalmas vagy hozzánk. Mutasd meg nekünk, Jézus, mennyire szeretsz minket, milyen könyörületes vagy, és mennyi bocsánatod van számunkra, hogy mi is, szereteteddel, könyörületeddel és bocsánatoddal eltelve, tudjunk szeretni, megbocsátani, követni téged, és élni a szeretetedben. Add meg nekünk a kegyelmet, hogy ne önlekicsinyléssel nézzünk magunkra, hanem az igazságban: semmit sem érdemlünk, és mégis szeretve vagyunk, kedvesek és értékesek vagyunk a te szeretetedért. Mária, fogd a kezünket, vezess minket az igazság útján, és segíts, hogy teljesítsük Isten akaratát…« Folytasd az imádságot a Szentlélek indítására.
4. Szemlélődés (Contemplatio). Milyen új látásmódot ad nekem Isten?
Maradj csendben az Atya előtt, aki ugyanazzal a türelemmel kéri mindkét fiát, hogy menjenek dolgozni a szőlőjébe. Engedd, hogy ránézzen a „nem”-edre, amelyet aztán megbánsz, és az „igen”-edre, amelyet nem teljesítettél, és hogy az ő irgalma átalakítsa a szívedet.
5. Cselekvés (Actio). Mire hív ma az Úr?
Válassz ki egy dolgot, amelyről már megmondtad az Úrnak, hogy megteszed, de még nem tetted meg, és teljesítsd ezen a héten. És imádkozz minden nap valakiért, akinek kemény a szíve, és kérd számára a Szentlelket.
Jövő héten folytatjuk!
Shalom!
Hétfőtől szombatig egy rövid videóval jelentkezünk, vasárnap pedig a podcastunkkal, amelyben a vasárnapi evangéliumon elmélkedhetsz és imádkozhatsz. Iratkozz fel a csatornára, és hívj meg másokat is, hogy minél többen megszeressék Isten igéjét. Nyomj egy „tetszik”-et, és küldd tovább a barátaidnak. Isten áldjon! Shalom!
A podcast videója: https://youtu.be/x88PbSVA320, a saját nyelveden választható felirattal.
